Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
EGY ÉVSZÁZADOS TÖRTÉ NÉSZVITÁR ÓL 851 Berzeviczy éppen ennek a kényszerhelyzetnek a kiaknázását, az ekként adódott történelmi alkalom megragadását és tartósítását javasolta tanulmányában, amelyet a tilsiti béke után néhány hónappal írt4 a világkereskedelem szárazföldi útra tereléséről. „Napoleon császár messze kiható tervét, mely oda irányult, hogy a briteket a continenstől elvágja, megvalósította. Az angoloktól Európa semmiféle kelet- és nyugat-indiai árukat nem kaphat, de a francia, spanyol, hollandi, orosz, dán, olasz, török és osztrák hajók sem hozhatnak ázsiai, afrikai és amerikai árukat, mert ebben megakadályozza őket a tengeri háború, a kalózkodás és úgy az angolok, mint a franciák erőszakos forgalmi intézkedései. . . Bizonyára érdemes a tengerek mostani zárlata mellett a keletindiai és levantei kereskedelemnek újabb utakat nyitni. Ha Napoleon császár, kinek akaratát a sors és saját hatalma annyira támogatják, ezt az eszmét persze egészen másként fogja is fel, de Ausztriának és Oroszországnak kormányai jogosítvák arra, hogy hasznának őket illető részét húzhassák ... ez a két hatalom az ázsiai-európai világkereskedelmet nagyrészt magához ragadhatná. . . Ha a Duna és a Fekete-tenger kapcsolatba hoz bennünket az ázsiai karavánokkal, a Kaspi-tengerrel, a Perzsiai-tengeröböllel és a perzsia—indiai kereskedelemmel, ha Oroszország közlekedését Kínával, a tatár területekkel és Indiával szélesbkörűvé és könnyebbé teszi, . . . akkor nincs benne kétség, hogy a kelet-india—ázsiai kereskedelmet mifelénk lehet vezetni." Ebben az interkontinentális áruforgalomban tehát nevezetes szerep vár „arra a fenséges Dunára, mely bennünket a Fekete-tengerrel és Ázsia közepével összeköt" : a „Duna ... a természet által arra van rendeltetve, hogy Európa és Ázsia fő összekötő útja legyen."5 — íme, a nagytávlatú, kontinenseket átszelő keleti kereskedelemnek, benne a Habsburg-monarchia, Magyarország, a Duna-vonal jelentős szerepének koncepciója az 1808 körüli jelenre nézve. A Habsburgok „dunai monarchiájának" bekapcsolódása a keleti kereskedelembe a Duna vonalán, ill. szárazföldi úton a Fekete-tenger, ill. Konstantinápoly felé — az Adria kikötőiből induló tengeri Levante-kereskedelem mellett s attól megkülönböztetetten:6 a gondolat, a terv persze nem Berzeviczynél s nem a XIX. század elején tűnt fel először. Ujabb kori előzményei — e helyütt éppen csak utalhatunk rájuk — a törökkel kötött első kereskedelmi szerződésekig (1615-ben, majd a vasvári békét követően 1665-ben) és az osztrák Keleti Társaság megalapításáig nyúlnak vissza. A merkantilista Johann Joachim Becher kezdeményezésére alapított Orientalische Compagnie, amely 1667-ben indította meg kiviteli és behozatali tevékenységét Bécs és Konstantinápoly között (Bécstől Belgrádig hajón, Belgrádtól Konstantinápolyig szekéren), hamarosan eltért ugyan tulajdonképpeni rendeltetésétől, a török háború felújulásával, 1683 után pedig gyakorlatilag megszün-1967. 165—179. 1.; A. L. Narocsnyickij, Isztoricseszkoje znacsényije kontinental'noj blokadü. Novaja i Novejsaja Isztorija, Moszkva, 1966. 6. sz. 51 — 63. 1.; A. Z. Manfred, Napoleon Bonaparte. Moszkva, 1971. 497—499. 1. 4 Lásd a munka előszavát, amelvnek kelte: Lomnic, 1808. május 15. 5 Berzeviczy G. élete és művei. II. 258, 260 — 261, 265, 267—268, 274. 1. 6 Az egykorú szóhasználat olyan különbséget tett, bogy a tengeri úton lebonyolított forgalmat levantei, a szárazföldi úton, ill. a Dunán kelet felé irányuló forgalmat pedig keleti (orientális) kereskedelemnek nevezte. Mi ehhez a nyelvi különbségtételhez már nem ragaszkodunk. — Vö. Eckliart F., A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp., 1922. 149—150, 296. 1.
