Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mirbach moszkvai német követ jelentései 769/III

FOLYÓIRATSZEMLE 769 hez hozzáfűzte, hogy a Labour-kormánynak természetszerűen el kell ismernie a szovjet kormányt. E célok elérésére javasolta, hogy az angol és francia munkásság alakítson ki közös akcióegységet. (Le Mouvement Social 1971 január—márciusi szám 9 — 27. I.) J. Mirbach moszkvai német követ jelentései A közölt dokumentumok, amelyeket Sz M. Drabkina látott el bevezetéssel ós jegyzetekkel, Mirbach báró 1918 áprilisa ós júliusa közötti tevékenységét világítják meg, amelynek fő jellemzőit ugyan a korábban publikált kevés számú forrás alapján is jól ismertük (a szovjethatalom erejének lebecsülése, aktív kapcsolat a bolsevikellenes ellenforradalmi erőkkel), de részleteiben, összetevőiben csak a legújabb forrásközlemények tárják fel. Az 1918 április vége — június eleje közötti időszakban kelt néhány levél a német diplomata első moszkvai benyomásait rögzíti. A birodalmi kancellárhoz küldött jelentések tanúsága szerint a széles közvélemény kíváncsisággal, a kormánysajtó tartózkodó várakozással, a polgári pártok kiadványai nagy elvárásokkal — a hatalmon levő bolsevikok elleni szövetségesként — fogadták a német diplomáciai testületet. A közhangulatról szólva kilátástalannak tartja a bolsevikok helyzetét, a politikai , konszolidációt pedig csak a régi rend helyreállításával látja biztosítottnak. A szovjet vezetők közül Csicserin tapintatosan, Szverdlov kemény határozottsággal közölte a köf vettel a német katonai lépések (Finnország, Ukrajna) miatti elégedetlenségét. Ez a kérdés Leninnel folytatott beszélgetésekor is felvetődött. A Népbiztosok Tanácsának elnöke alapvetően optimista, mert a szervezett hatalom a bolsevik kormány kezében van, s a vele szemben álló belső erők nem egységesek, nem erősek. Természetesen a helyzet súlyosbodását is látja, s ebben nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Breszt-Litovszk ellenére nincs béke, mert a német hadsereg mozgásban maradt. A júniusban kelt jelentések a politikai válság érlelődését és a német követnek az ún. jobboldali központtal kiépülő kapcsolatait dokumentálják. Június 2-án a politikai fordulat elkerülhetetlenségét bizonygatja a báró, 13-i jelentésében pedig a Krivosejin körül tömörülő burzsoá-monarchista politikai csoportosulással kiépülő kapcsolatairól ad számot. Az ún. jobboldali központ még Október előtt létrejött, s politikailag monarchisták, zemsztvo-liberálisok, kadetok és jobboldali szocialisták; társadalmilag elsősorban nemesi nagybirtokosok, valamint bankárok és gyárosok alkották. Mirbach szerint a német követségen felajánlkozó számos politikai csoport közül, amelyek a bolsevikok elleni együttműködést, a burzsoá Oroszország helyreállítását, Breszt-Litovszk felülvizsgálatát hangoztatták, ez a Krivosejin-csoport számít a legkomolyabb erőnek. Mint a levélből kitűnik, Krivosejin kezdte a közeledést — a német követséggel már kapcsolatban álló politikusok közvetítésével — s biztató választ kapott. Mirbach abban látja feladatát, hogy az elkerülhetetlen politikai fordulat után német és ne antant befolyás alatt álló politikai erők kerüljenek előtérbe. Szibéria vonatkozásában ezt a célt irreálisnak tartja, de az ukrajnai pozíciók és az orosz burzsoá erőkkel épülő kapcsolatok alapján az európai Oroszország befolyásolásában reménykedik. Ez a június 13-i levél egy, a történetírásban bontakozó vita eldöntése szempontjából is jelentős lehet. Nyugati történészek (W. Baumgart: Deutsche Ostpolitik. Von Brest-Litowsk bis zum Ende des Ersten Weltkriegs. Wien —München, 1966 c. művét emeli ki a bevezető előszó) két szakaszra osztják Mirbach moszkvai tevékenységét. Szerintük az elsőben a német külügyi vezetés utasításának megfelelően el nem kötelezettség, a szovjet hatalommal való együttműködési szándék dominált, a másodikban (1918 május derekától) az antant-intervenció kiszélesedése, a cseh hadtest lázadása és a belső ellenforrada-