Századok – 1972
Folyóiratszemle - Hughes; Thomas Barka: Technológiai mozzanat a történelemben: hidrogénezés Németországban 1898–1933 770/III
770 FOLYÓIRATSZEMLE 770 lom erősödése láttán Kühlmann hozzájárulásával a német pozíciók biztosítása érdekében aktivizálja magát. Ezzel az értékeléssel szemben Drabkina a szovjet történészek álláspontját tolmácsolja, amely szerint Mirbach báró, mint a reakciós militarista német körök képviselője, kezdettől szovjetellenes tevékenységet folytatott, s kapcsolatban állt a szerveződő ellenforradalmi erőkkel. A május 10. előtti és utáni jelentések összevetése alapján Baumgart álláspontja látszik igazolódni, de a június 13-i jelentés és a június 25-én Kühlmannhoz írt összegző levél a német diplomata kezdettől szovjetellenes tevékenységét bizonyítja. (Voproszi Isztorii 1971. 9. szám 120—129. I.) Ai-Thomas Parke Hughes : Technológiai mozzanat a történelemben: hidrogénezés Németországban 1898—1933 E célzatos tanulmány azt kívánja bizonyítani, hogy a hírhedt német vegyipari nagyüzem, az I. G. Farben-művek szerepe Hitler hatalomrajutásában elsődlegesen annak tulajdonítható, hogy a hidrogénezés néven ismert technológiai eljárás történeti hatótényezővé vált. A nemzetiszocialista Németországot az óriásüzem látta el szintetikus benzinnel, ami lehetővé tette, hogy az ország lemondjon benzin-behozataláról és önerejéből készüljön fel a háborúra. A hidrogénezés technológiájának előtörténete a század első éveire nyúlik vissza. Ebben az időszakban Németországnak olyan tömegű nitrogénre volt szüksége, amit csak mesterséges úton lehetett előállítani. Két Nobel-díjas tudós, Fritz Haber és Carl Bosch alakította ki a róluk elnevezett Haber—Bosch-féle hidrogónezési eljárást, melynek alapján 1913-ban egy kísérleti telepen, Oppauban megindult a gyártás. Az első világháború rendkívüli módon felfokozta a nitrogén-igényt, és ez megnövelte a Haber—Bosch eljárás fontosságát. 1916-ban új mammutüzem épült Leunában. A háború végére már az új eljárással gyártották a Németország számára szükséges nitrogén-mennyiség felét. Az új módszer forradalmasította a katalízises kémia egész technológiáját. A nagyarányú kutatásokba sok fiatal szakembert bevontak, hatalmas építkezések folytak, állandóan korszerűsítették a gyártási eljárásokat. A további fejlesztés sürgetésében több tényező közrejátszott. A békeidőben is kihasználták a meglevő ipartelepek kapacitását; számolni kellett a nagy tömegekben alkalmazott kémikusok és mérnökök alkotókedvével; hajtóerőkónt működött az iparágba addig befektetett óriási tőke és a vezető pozíciókban levők érdeke. A háború után egy ideig lehetett korszerűsítésekkel, módosításokkal, finomítással munkát adni. De Oppau ós Leuna az 1920. évi 122 000 tonnáról 1928-29-re 635 000 tonnára emelte termelését, és így lassan új tér kellett az alkotó energiák kibontakoztatására — érvel Hughes. Megkezdődik a szintetikus metanol gyártása, ezúttal egy másik típusú hidrogénezési eljárással. 1924- 26 között pedig megszületik a század egyik legnagyobb kutatási és fejlesztési terve: hazai szénből hidrogénezéssel szintetikus benzint kezdenek gyártani. Hughes számba veszi mindazokat a tényezőket, amelyek az új program beindításához vezettek. Ezek közül kiemeli a belsőégésű motorok megjelenése által előidézett közlekedési forradalmat, amely az autógyártás ugrásszerű fellendüléséhez vezetétt, mindenekelőtt az Egyesült Államokban. Németországot a világszerte kibontakozó autógyártási versenyben lemaradás fenyegette: a 20-as évek közepén a ranglistán 13 nagy autógyártó ország után következett. Ez — áttételesen — veszélyeztette Németország nagyhatalmi státuszát is.
