Századok – 1972

Folyóiratszemle - Gras; Christian: Alfred Rosmer és a nemzetközi forradalmi mozgalom 767/III

768 FOLYÓIRATSZEMLE 768 CGT háborús-honvédő magatartása, illetőleg az ellenzéki internacionalista csoport létrehozása, később a bolsevikokhoz való csatlakozás, a CGTU életében játszott tevékenység, majd végül az ún. trockista periódus. Gras egyik sajátos vonásként húzza alá Rosmernél, hogy mindig ellenezte a „nem proletár" szervezetekkel való együttműködést. Gras mindjárt itt felveti, hogy természetesen azt sem mindig könnyű eldönteni, milyen szervezeteket lehet proletárnak tekinteni a francia fejlődés során. Foglalkozott a szakítás problémájával, amivel többször is szembe kellett Rosmernek nézni, s hogy a szakítás ós újraegyesülés a különféle történeti fázisokban miként következett be. Gras nagy érzékenységgel nyúlt a nemzetközi relációhoz. Megállapítja, hogy 1914 előtt Rosmer és a CGT a berlini Legien vezette központtal nem szegült szembe, nem próbált rivális Internacionálét teremteni, mert abban bízott, hogy az egyes nagyobb országok szervezetein belül szerzik meg a többséget, s így a titkárság irányítását is. 1914 után változott a helyzet, ekkoriban sietett a zimmerwaldi mozgalom segítségére. 1918 után a III. Internacionálét támogatja, ezen belül a Vörös Szakszervezeti Internacionálé megteremtését. Az első öt esztendőben ott volt a Komintern és a Vörös Szakszervezeti Internacionálé minden fontosabb tanácskozásán. Gras ezt követően elemzi, hogy Rosmer mégis viszonylag későn, 19'21-ben lett kommunista, a párton belül a baloldali irányzatot támogatta, milyen vitákra került sor, hogyan függött össze ez az Internacionálé ós az SzKP belső politikai helyzetével. Felidézi, hogy mi volt Rosmer véleménye az SzKP belső politikai vitáiról, s hogy milyen véleményeltérések voltak Trockij és Rosmer között. Ezek részben taktikaiak voltak, s főként az 1930-as évek második felében éleződtek ki. A tanulmány utolsó részében Gras azt elemzi, miként ítélte meg Rosmer az 1930-as években a Szovjetunió belső fejlődését. * Gras tanulmányát követően a folyóirat „Rosmer és a Kommunista Internacionálé" cimmel három dokumentumot közöl. Az első a Bulletin Communiste 1922 áprilisi számából a berlini nemzetközi konferencia munkáját értékeli. Megállapítja, hogy a konferencia gondolatát a bécsi Munkaközösség vetette fel, majd hangsúlyozta, hogy a II. Internacionálé csoportosulása szabotálta az érdemi tárgyalásokat. Elsősorban a német szociáldemokratákat ós az angol Labour Partyt tekintette olyan erőnek, amely szembehelyezkedett az együttműködéssel. 1923. január 6-án Rosmer az Ilumanitében a nemzetközi Vörös Szakszervezeti Internacionálé lehetőségeit, munkáját elemezte. Különösen sokat várt a VSzI és az amerikai IWW összefogásától. Végül a harmadik dokumentum Rosmer nyüt levele az első angol munkáspárti kormány megalakulásakor. Rosmer e nyílt levelet a Bulletin Communiste 1924 áprilisi számában tette közzé. Ebben hangsúlyozta, hogy a kommunisták ós a labouristák gyökeresen másként nézik a munkásszervezetek feladatait, mivel a labouristák csak meghatározott keretek között szeretnék a gazdasági feltételeket javítani, a kommunisták pedig az egész rendszer megváltoztatását, forradalmat kívánnak. Mégis, megjelölt egy sor olyan feladatot, amit — ha némi fenntartással is — de olyannak ítélt, amit még a Labour kormány is megoldhat. Ilyennek vélte a munkások anyagi helyzetének korlátolt javításán túl a versailles-i békerendszer igazságtalanságainak orvoslását, a Ruhr-vidék megszállásának felszámolását és a gyarmati népek helyzetének enyhítését. Mindezzel — fűzte hozzá — a Labour-kormány a nagy alapító, J. Keir Hardie szellemében járna el. Mindeh-