Századok – 1972
Folyóiratszemle - Gras; Christian: Alfred Rosmer és a nemzetközi forradalmi mozgalom 767/III
FOLYÓIRATSZEMLE 767 összehasonlítja a megfelelő amerikai és német fejlődéssel.) A tanulmány reflektál árra, hogy az 1930-as években Anglia külpolitikai síkon miként próbálta — rosszul — érdekeit védelmezni, majd azt, hogy a második világháborúban hogyan gyengült meg mind gazdaságilag, mind politikailag, s ez a tendencia még inkább elmélyült 1945 után, amikor végleg Japán és Nyugat-Németország mögé szorult, s pénzügyileg az Egyesült Államoktól került függő helyzetbe. Bellamy felveti, hogy mit jelent a világhatalmi pozíciók fenntartása gazdasági aspektusban. Utal arra, hogy a hidegháborúnak s az Egyesült Államok vietnami politikájának is súlyos következményei voltak az angol gazdasági életre, erőn felüli megterhelést jelentenek, rávilágít az angol gazdasági élet militarizálására is. A katonai kiadások a nemzeti jövedelem 7— 10% között ingadoznak. Bellamy foglalkozik ennek az összegnek belső összetevő elemeivel, s hogy a katonai kiadások miként fékezték le a technikai felújításokat. A felújítások elmaradása krónikus bajokat okozott, de ezek most akut betegséggé változtak, különösen azóta, hogy Japán és Nyugat-Németország növekvő aktivitással kapcsolódott be a világkereskedelembe. Új jelenség az Egyesült Államok nagy tőkekivitele is. A szerző megállapítja, hogy 1950 és 1968 között az amerikaiak tőkekivitele az egész világon megötszöröződött, Európában az ugrás még nagyobb, itt tizenegyszeres az emelkedés, míg Európán belül Angliában nyolcszoros a növekedés. Mint Bellamy írja, az egykori ,,vezető ma már maga is vezetett lett". Érdekes fényt vet Anglia fizetési mérlegére, kimutatja, hogy a külföldi befektetések összege abszolút számokban is, s a nemzeti jövedelem arányában is miként zsugorodott össze. Fejtegetéseinek végén Bellamy munkásmozgalmi vetületben megállapítja, hogy e gazdasági változások elkerülhetetlenül a reformista tendenciák gyengülésére kell, hogy vezessenek. (Marxism Today 1971 máj. szám. 135 — 143. I.) J. Christian Gras : Alfred Rosmer és a nemzetközi forradalmi mozgalom Gras tanulmányában mindenekelőtt megjelöli A. Rosmer történeti-politikai helyét. Ismeretes, hogy Rosmer nagy szerepet játszott a francia CGT életében az 1910-es évektől egészen az 1918-ig, majd a sokszínű francia progresszió, még pontosabban a különféle francia munkás-forradalmi irányzatok életében. Közel állt egy időben az anarchistákhoz, de móginkább az anarcho-szindikalistákhoz, volt forradalmi pacifista, kommunista, majd a kommunista mozgalomból kivált, hevesen bírálta Sztálint és politikáját, közel került a trockistákhoz. Bonyolult életútja során mint publicista, gondolkodó, a CGT folyóiratának szerkesztője, a kommunista párt vezetőinek egyike sok érdekes megfigyelést tehetett. Gras, aki nagyobb disszertációban dolgozta fel ezt az életutat, aláhúzza, hogy Rosmer arra törekedett: azt elevenítse fel, amit ténylegesen adott a mozgalomnak, s nem azt, amit tagadott, vagy amivel szembe került. Noha Rosmer történetíró is volt, s publicisztikai tevékenysége folytán is nagy anyag áll rendelkezésre, Gras hangsúlyozza, hogy 1920-tól kezdődően ez az anyag mégis megritkult, bár a Monatte levelezés, a francia és az amszterdami archívum ajtaja megnyílt előtte. A moszkvai források közül a Dalin által publikált Merrheim levelezésnek látta hasznát, s Humbert-Droz írásainak is. Gras megemlíti, hogy Rosmer Romain Rolland-nal és Camus-vel is kapcsolatban volt, így az ő levelezésükből is meríthetett. A források ós nehézségek áttekintése után Gras tartalmi problémákat érint. Megállapítja, hogy a fő korszakok, a CGT 1914 előtti korszaka, majd az 1914-es válság, a 14*
