Századok – 1972

Folyóiratszemle - Szedov; M. G.: Az oroszországi blanquizmus történetének néhány problémája 762/III

762 FOLYÓIRATSZEMLE 762 egysíkú. A blanquisták tábora is megoszlott. Egyesek változatlanul Blanquit követték (noha őt bebörtönözték), mások önállósultak. Az első csoporthoz tartoztak Ferré, Rigault és Eudes, a másikból Tridon, Ranvier és Protot az ismertebb. A blanquisták mellett a többség nagyobb részét tette ki a lazább „jakobinus'' csoport, amelyet más néven „radikálisok", s „független forradalmárok" néven is számon tartottak. Egy részük idősebb volt, s az 1848-as forradalomban már szerepet játszottak — mint Delescluze és Lefrançais, a többség azonban fiatal volt, s csak az 1860-as években kapcsolódott be a forradalmi harcokba. Valamennyiükre jellemző volt, hogy a nagy francia forradalom szellemi bűvkörében éltek, ez magyarázza a forradalmi naptár alkalmazását, lapok elkeresztelését, s magának a Jóléti Bizottságnak a megszületését is. Bruhat megemlékezik a különböző lapok munkájáról és a népi szervek tevékenységéről, utal felszaporodásukra, az ott lezajlott vitákra, hogy milyen figyelemmel kísérték a Központi Tanács döntéseit, olykor javaslatokat tettek, bírálattal is éltek, hiszen — s itt a kalapkészítő Kommün-tag Ammouroux szavait idézte: „a Kommün is elkövethet hibákat" — s ő maga jelezte, hogy kívánságaik ellenére sem tudtak mindig elég szoros kapcsolatban maradni a népi klubokkal. Bruhat felhívja a figyelmet, hogy a Kommün mennyire összetett történeti jelenség volt, amiben természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzeti, honvédő elemet sem. Ez vezette annak idején többek között Rossel ezredest is a Kommün védői közé. aki egy időben vezérkari főnöke s hadügyi biztosa volt a Kominünnek. A nemzeti mozzanatok ellenére sohasem volt vitás a Kommünnek sem szocialista, sem internacionalista jellege. E téren Bruhat nemcsak az ismertebb külföldiek részvételére utal (Frankel, Dombrowski, Cipriani, J. Dimitrijevna, Wróblewski stb.), hanem a külföldi résztvevők magas számára: így pl. arra, hogy mintegy 300 lengyel vett részt a Kommün harcaiban, s a Kommünt követő terror idején 737 belgát és 168 olaszt tartóztattak le forradalmi tevékenységóért. A Kommün nemzetköziségére Frankel beszédét idézi — aki hangsúlyozta, hogy a Kommün az egyetemes „Világ Köztársaság" zászlaját emelte magasra. Ugyanitt utalt a Kommün nemzetközi visszhangjára, arra a nemzetközi szocialista szolidaritásra, amelynek egyik legemlékezetesebb mozzanata Bebel parlamenti felszólalása volt. A Kommün tagjainak szociális összetétele után Bruhat néhány megjegyzést fűzött a kommünárok szociális összetételéhez is. Megjegyezte, hogy a konzervatív beállítottságú Revue des Deux Mondes már annak idején azt állította, hogy a Kommün a „bohémek" megmozdulása volt. Ezzel szemben a hivatalos kimutatások szerint az elítéltek között 2901 volt napszámos, 1650 famunkás, 1598 tisztviselő, 1492 cipész, 1065 kereskedelmi alkalmazott, 210 kalapos, 382 kárpitos, 206 fodrász, 836 szobafestő, 681 szabó, 184 rajzoló, 157 öntő, 3351 építőmunkás s a fémmunkások különböző csoportjai. Egészében véve a 34 722 bebörtönzöttből 84% munkás volt. (Marxism Today, 1971. jún. szám. 175-180. I.) J. M. O. Szedov: Az oroszországi blanquizmus történetének néhány problémája (P. N. Tkacsov forradalmi doktrínája) A narodnyikizmus történetének ismert kutatója cikke bevezető részében azt fejtegeti, hogy az oroszországi politikai gondolkodás története egybeolvasztotta a blanquizmus-jakobinizmus fogalmakat. Maga a jakobinizmus, de a blanquizmus is csak szűk