Századok – 1972

Folyóiratszemle - Sevelenko; A. Ja.: A feudalizmus genezisének tipológiájához 754/III

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL A. Ja. Sevelenko: A feudalizmus genezisének tipológiájához A feudális viszonyok kialakulásának eltérő típusait vizsgálva a szerző is abból a marxista történetírásban már régen felvetődött problémából indul ki: miért született a hűbéri társadalom egyes területeken közvetlenül az ősközösségi rendből, másutt pedig a rabszolgatartóból ? Ennek okát az egyes népek társadalmi viszonyainak helyi feltételeivel magyarázza. Az európai feudalizmus születésének fő típusait tekintve A. Ja. Sevelenko elfogadja A. D. Ljublinszkaja, Z. V. Udalcova és Je. V. Gidnova megállapítását, amely szerint a feudális rend létrejöttének háromféle útja volt. Eszak-Galliában, Délkelet-Európában ós néhány szláv nép, így a horvátok és szerbek esetében a rabszolgatartó és a nemzetségi rend méhében született feudális elemek „kiegyenlítődése" figyelhető meg a hűbéres átalakulás során. A Földközi-tenger mellékén és főként Bizáncban — a második fő típus területén — szintén végbemegy ez a szintézis, de az antik rabszolgatartó örökség túlsúlya mellett. A harmadik típust azok a vidékek jelentik (Észak- és Dél nyugat-Germánia Skandinávia, Britannia, a nyugati és keleti szlávok lakóhelyei), amelyekben az ott élő barbárok sajátosságaikat a feudalizáció során is megőrizték, azaz a római és barbár elemek szintéziséről nem beszélhetünk. A három típus közül a szerző csak az elsővel, a történetírásban klasszikusnak tekintett gall-frank formával foglalkozik, mert úgy véli, hogy a mélyebb vizsgálatok e típuson belül általánosabb érvényű tanulságokkal is szolgálhatnak. A frank típus elemzésekor mindenekelőtt a feudalizáció folyamatának periodizációját vizsgálja. Gutnova és Udalcova periódusait (a korai szakasz, amelyben még nem jött létre a germán és római elemek szintézise, késői, amelyben már megszületett) azért nem tartja elégségesnek, mert nem veszi figyelembe a feudális elemek kikristályosodásának bonyolultságát. Sevelenko szerint a feudális viszonyok kialakulásának legalább négy fokozatát kell megkülönböztetni. Gallia római hódítás előtti fejlődésében a helyi kelta társafiaimat már a nagyfokú társadalmi és gazdasági differenciálódás jellemezte. A törzsi, nemzetségi arisztokrácia és a papság elkülönülésével, a fegyveres kíséretek ós a hatalmasoktól függő kliensek csoportjának létrejöttével már formálódóban volt a jövendő osztálytársadalom. A kérdés csak az, hogy rabszolgatartó, vagy feudális lett volna-e a születő osztályrend. A római uralom alá nem kerülő kelták, germánok és szlávok fejlődése azt mutatja: bizonyára feudális. A római hódítás azonban Galliát egy rabszolgatartó hatalom részévé tette. Néhány évszázaddal később a Római Birodalom és a rabszolgatartó rend hanyatlásával a már romanizált Galliában a feudalizmus születésének új szakasza kezdődött. A telekre ültetett szolgák, a kolonusok, a függésbe kerülő iparosok a feudalizmus elemei voltak a rabszolgatartó rendszerben. Uj helyzetet teremtett ós új fejlődési szakasz kezdetét jelentette a barbárok támadása. E hódítók azonban már nem osztálynélküli társadalomban éltek, s ez elősegítette a romanizált őslakosság és a hódítók között a