Századok – 1972
Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III
748 TÖRTÉNETI IRODALOM 748 munkásságának életkörülményeit, munka- és bérviszonyait. A bevezetés gondos körültekintéssel és részletes alapossággal tájékoztat a táj, Békés, Csongrád, Csanád megyék és az óriáshatárú Hódmezővásárhely birtokviszonyairól, a vetésterület termény -fajtánkónti megoszlásáról, a termelés, a gépesítés problémáiról, a munkást kereső birtokosok szempontjairól és az agrárproletárok helyzetéről. A tájékozódást kimutatások, grafikonok és minden részletre kiterjedő tárgymutató könnyíti meg. A forráskiadvány nyilván a néprajzosnak is sokat mond, jelentősége mégis elsősorban a történész számára van. * A Nagykúnság északi peremén levő Kunmadaras történetét írta meg Kormos László („Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig." Szolnok. 19G7. 192 1. -(- 8 1. illusztráció. A Damjanich János Múzeum Közleményei 11 — 14. sz. Szerkeszti Kaposvári Gyula. Megjelent a kúnmadarasi Községi Tanács V. B. támogatásával 1000 példányban.) Az irodalomban található adatokat saját levéltári kutatásaival egészítette ki, s kiegyensúlyozott szerkezetben, mindenre ügyelő világos és olvasmányos stílusban ismerteti a község múltját. Országos eseményről nem sok szó esik a könyvben, viszont kitűnő, ahogy a szerző Madaras sorsát a Kunság egészének fejlődésébe beilleszti, megmagyarázza a kiváltságos jogállás mibenlétét és vázolja annak társadalmi és gazdasági következményeit. A rokonszenvesen csendes és szerény hangvételű munka mint tudományos teljesítmény és mint a széles közönséghez szóló népszerűsítő munka egyaránt elismerést érdemel. * Soós Imre fordításában és jegyzeteivel jelent meg Bél Mátyás Notitiá-jának Heves megyéről szóló része. („Bél Mátyás: Heves megye ismertetése. 1730 — 1735." Fordította és magyarázatokkal ellátta Soós Imre. Eger 1968. 120 lap, kiadja az EgerVára Barátainak Köre. Sokszorosított, megjelent 500 példányban.) Bél barokkos latin körmondatait Soós értelmileg híven, de a mai magyar stílusnak megfelelő olvasmányosabb formában közli, a fordítás irodalmi színvonalú. A rövid Bevezetésből érdekes dolgokat tudunk meg arról, miért nem jelenhetett meg a maga korában nyomtatásban a Heves megyei rész. Azt sem volna érdektelen tudni, miért kellett napjainkban is megelégedni a sokszorosított alakban való közrebocsátással. * A Szabolcs megyei Nyírbogdány igazolható fennállásának 750. évfordulójára, ízléses kötésben jelent meg Csermely Tibor, Mező András és Németh Péter tanulmánykötete: „Nyírbogdány". (Tanulmányok a község történetéből. Nyírbogdány. 1969. 139 1. 27 kép melléklettel. Kiadta a Nyírbogdányi Községi Tanács V. B. Példányszám 1000.) A három szerző három nagyobb fejezetben ismerteti a község múltját: Németh Péter a régészeti leletek alapján az őskori település első nyomaitól a magyar megszállásig, Mező András a XVIII. század végéig, Csermely Tibor napjainkig; végül függelékben Mező András Nyírbogdány történeti földrajzi neveiről írt tanulmányát találjuk. A jó áttekintésből külön is kiemeljük Mező András tanulmányát: széleskörű levéltári kutatással, főleg a peres iratok alapján, eleven képet fest a falu XVI —XVIII. századi életéről minden vonatkozásban. A társadalmi, termelési és művelődési viszonyok egyaránt konkrét adatok tükrében jelennek meg az olvasó előtt, s az ügyesen kiválogatott ízes egykorú idézetek élvezetessé teszik a fejezet amúgy is jó stílusát. Mező tanulmányát bátran példaképül állíthatjuk helytörténetíróink elé. A XIX —XX. századi rósz túlságosan is vázlatos, erre a korszakra még komoly kutatások szükségesek a fejlődés megrajzolásához. *
