Századok – 1972

Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 749 Modern problémafelvetés, széleskörű, alapos adatfeltárás és az eredmények élvezetes formában való összegezése, — néhány szóban így jellemezhetnénk Papp Józse Tiszacsegóről írt történelmi monográfiáját. („Tiszacsege". Debrecen 1967. 170 1. Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei. Szerkeszti Béres András, 8. sz. Megjelent a Tiszacsegei Községi Tanács V. B. támogatásából.) Az egykor Szabolcs, később Hajdú megyei tiszamenti falu életéhez kimagasló történeti esemény nem fűződik, dolgos parasztjai ezer éven át a hol jó, hol rossz, többnyire keserves magyar hétköznapok néma hordozói voltak. A község történetéről írt könyv mégis elejétől végéig izgalmas olvasmány. Izgalmas, mert Papp Károly életre tudta kelteni az elmúlt évszázadok parasztjainak munkáját, örömét és bánatát, s mert sikerült érzékeltetnie az emberi fejlődós egész lüktetését egy kis falu sorsában. A levéltári adatok értelmezésébe bevonja a rokontudományok segítségét is, s ha a történész elakad, segítségére jön a földrajz (és a régi térképek), a néprajz, sőt nem egy esetben a szóbeli hagyomány. Nagy érdeme, hogy érzékeltetni tudja a különböző korokban a gazdasági élet változásaival kapcsolatos társadalmi átalakulást, s hogy a még gyakran állóképben elképzelt falusi fejlődósben megmutatja a lassú, de mindig jelen levő mozgást. Nem keres mondva csinált problémákat, nem akarja kiszínezni a múltat, és nem merevíti hősi pózba a paraszti sorsot, mégis — vagy éppen ezért — emberi közelségbe tudja hozni elmúlt korok életét. Monográfiája nélkülözhetetlen forrásmunkája lesz mindazoknak, akik a Tisza-mente alföldi parasztságának történelmét akarják megírni. * Várossá nyilvánításának 600 éves jubileuma alkalmából új kiadásban adta közre Nagykőrös városa Ballá Gergely jólismert krónikáját („Balla Gergely nagykőrösi krónikája a honfoglalástól 1758-ig." Közrebocsátja Törös László, a nagykőrösi Arany János Emlékmúzeum igazgatója. Nagykőrös. 1970. 193 1.). Szabó Károly és Szilágyi Sándor, akik 1856-ban először adták ki a város XVIII. századi nótáriusának jelentőségében szinte csak Bartha Boldizsár debreceni főbíró XVII. századi krónikájával összemérhető munkáját (kiadványuk már igen régen könyvritkaság), máig érvényesen így határozták meg annak történeti értékét: becses adatokat nyújt két évszázad nópéletóre, egyes nagykőrösi és kecskeméti események leírásában forrásértékű részletekkel gazdagítja tudásunkat és irodalmi színvonalon közvetíti az alföldi mezővárosok népének élet- és történetszemléletét. — A mostani kiadás mindenben az első kiadást követi: abból közli a krónika szövegét, átveszi a Szilágyiék által válogatott, a város történetét megvilágító, magyarra fordított török iratok függelékben való közlését, s tárgyi jegyzeteiken sem bővít, hacsak egyes latin szavak magyar megfelelőjének jegyzetbe iktatását nem soroljuk ide. Pedig volna mit megmagyarázni, kiegészíteni vagy javítani, egy sor történeti eseménnyel, névvel kapcsolatban, ahogy a szövegben itt-ott sejthető olvasási hibák (és a tudományos módszer) azt is megkívánták volna, hogy a kéziratot vegyék alapul a kiadványnál. Az 1856-os kiadás a maga idejében kora tudományos színvonalán állt, ez a második, sajnos, nem. Törös László bevezetése Balla GergJy életét, munkájának megírását és a mű ránk maradt másolatát ismerteti, de meg sem kíséreli elhelyezni a krónikaírót a maga korában ós a krónikát a történeti irodalmunkban; ebben a vonatkozásban még a Szilágyiék által mondottakat sem tartja szükségesnek megismételni. A nyomdatechnikailag szép és ízléses kis kötet értékét viszont nagyon megemelik a facsimilében közölt, föltehetően Balla Gergely által készített kézirat-díszítések és illusztrációk. Kár, hogy a képek (a borítólapon közöltet kivéve) nem elég élesek. * 13 Századok 1972/3