Századok – 1972

Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III

745 TÖRTÉNETI IRODALOM élete folyamatosan kimutatható, „mai községünket is »Heves« névvel illeti a diplomatika". Ahogy napjainkhoz közeledve gyarapodnak a régi munkákból kiszedhető, gyakran ellenőrizhetetlen adatok, úgy gyarapodnak az elírások, hibásan közölt nevek, téves számok is a könyvben. A századfordulótól kezdve a könyv szemhatára is egyre jobban szűkül, Hevesnek immár nemcsak a nagyobb, de a szűkebb tájban való helyzetét sem látjuk. A korábbi merész összefoglalások ós elméletek egyaránt elmaradnak, helyüket jól ismert közhelyek foglalják el. Az utolsó 25 év fejlődésének előadásában viszonylag kevés az adatszerűség. — Heves község vezetősége „tudományosan rendszerezett műben" akarta megismertetni a falu küzdelmes múltját a ma élőkkel. A régi munkákból kiszedett adatok ügyeskedő csoportosítása azonban aligha elegendő ehhez, Heves múltja küzdelmes hétköznapjainak felderítését Grúz János nem végezte el. * A Kecskeméti Városi Művelődési Ház Népkutató-Honismereti Köre Szeremle, Homokmégy, Szabadszállás, Foktő és Szakmár után (ld. Századok 1963. 899. 1.; 1964. 579. 1.; 1968. 295. 1.) a Kalocsától délre fekvő Fájsz múltját dolgozta fel a már ismert kollektív módszerrel. („Fajszi honismereti értesítő." 1967. Bács-Kiskún megye Tanácsa Művelődésügyi Osztályának és a Kecskeméti Városi Művelődési Ház Népkutató-Honismereti Körének kiadványa. Kecskemét. 1967. Szerk. Henkey Gyula. Kézirat gyanánt. '58 1. -f- 4 képtábla. Német nyelvű kivonattal. Megjelent 400 példányban.) A munkaközösség tagjai Kuczy Károly történész, Fehér Zoltán néprajzos és Henkey Gyula antropológus voltak. A falut, amely a vízszabályozás előtt a Duna ós mellékágai által közrefogott szigeten épült, a honfoglaláskor a fejedelmi törzs szállta meg, s nevéből következőleg maga a fejedelmi család birtokolta. Oklevélben 1212-ben találkozunk először a nevével, ekkor a szekszárdi bencés apátság tulajdona, s az is marad az egész középkoron át. Lakói praedialisták. A népes és virágzó település a török hódoltság alá kerülve hanyatlott, majd a 15 éves török háborúban teljesen elpusztult, az 1500-as évek végétől 1693-ig a nevével sem találkozunk. Ekkor Buttler János egri várparancsnok tulajdona, de az apátság hamarosan visszaperli tőle. 1703-ban Lipót király a nagyszombati egyetemnek ajándékozza, mindössze 31 család lakja. Számuk azonban gyorsan növekszik, 1770-ben 'már 187. Valamennyien jobbágyok. Hogy Fájsz lakossága a török időkben mégsem pusztult ki teljesen, ezt az antropológiai vizsgálatok bizonyítják. Henkey Gyula 460 fajszi lakost vizsgált meg, közülük 405 volt törzsökös, 55 bevándorolt. A megvizsgáltak 38%-ában a turanid és 17%-ban az előázsiai típusba tartoztak, s mindkettőnél bizonyos pamíri-nek nevezett jellegek voltak észlelhetők. Ugyanezt a Közép-Ázsiában ma is föllelhető típust megtaláljuk az üllői honfoglalás-kori temetőben, amelybe Üllőnek, a fejedelmi nemzetség tagjának nagycsaládja temetkezett. Miután pedig a későbbi bevándorlások ezt a Megyer törzsre és az Árpád nemzetségre jellemző antropológiai típust nem növelhették, mai megléte csak egyféleképpen magyarázható: a honfoglaló ősöktől való leszármazással. Fájsz lakossága tehát — hasonlóan a környékbeli korábban megvizsgált falvakkal — megtizedelődött a török hódoltság idején, de nem pusztult ki. Bizonyos fokig ezt támasztják alá Fehér Zoltán vizsgálatai is. A fajszi néphit ugyanis évszázadokra visszanyúló, egyes elemeiben talán még pogánykori hiedelmeket őriz. * A Községi Tanács kiadásában, szép külsőben, 1500 példányban jelent meg „Pásztó története" (1970. 165 1. + 32 1. kép). Szerzői Pintér Nándor (1919-ig) Vincze Ferenc (1919 — 1944) és Gsépány István (1944 — 1969). Az adatok összegyűjtésében a helybeli Honismereti Szakkör tagjai segítettek. Műfajilag a könyv egyes részei inkább a feldolgo-