Századok – 1972
Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III
744 TÖRTÉNETI IRODALOM Csermely Tibor és Hársfalvi Péter szerkesztésében jelent meg a „Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv" (Nyíregyháza. 1970. 222. 1. A kötet anyagát válogatták és összeállították: Balogh István, Hársfalvi Péter, Horváth Sándor, Koroknay Gyula és Németh Péter. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának kiadványa), azzal a gyakorlati céllal, hogy az iskolai történelemtanításhoz nyújtson segítséget. A nagy többségükben első ízben közreadott levéltári hatok azonban a történetírás számára is hasznos, sőt több esetben fontos forrásanyagot jelentenek, különösen a XVII. századtól 1945-ig terjedő időszakra. Hasznos, hogy a rövid magyarázatok mindig megadják a témára vonatkozó legfontosabb irodalmat is. Újítása a munkának a korábbi olvasókönyvekkel szemben, hogy a honfoglalás korát és az azt megelőző idők történetét megvilágító régészeti ásatások eredményeit is összefoglalja, továbbá, hogy a Függelékben a megye legfontosabb műemlékeit is felsorolja, a művészeti bemutatás mellett keletkezésük, építésük történetéről sem feledkezve meg. Csak sajnálhatjuk, hogy a kötet terjedelme nem engedi több forrásszemelvény bemutatását, holott tudjuk, hogy Szabolcs megye igen gazdag levéltári anyagot őriz a XVI. századtól kezdve. Egy következő ki- , adásban érdemes volna a kötet terjedelmét bővíteni és bemutatni a szabolcs-szatmári nép hétköznapjait is az egykorú megyei jegyzőkönyvek, bírósági iratok és családi levelezések gazdag anyagának tükrében. * „Győr megye történetének írásos emlékei, 1919 — 1945" a címe Lengyel Alfréd megyei levéltári igazgató dokumentumgyűjteményének (Győr 1971. 119 1. A Győr-Sopron megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának kiadványa). A most megjelent kötet III. részét alkotja az ugyanezen a címen már korábban megjelent olvasókönyvnek, melynek I. kötete az első világháború végéig haladt. (Ld. Századok, 19G8. 292 — 293. 1.) A szerző elsősorban a közigazgatási iratokat szólaltatja meg, részletes kitekintésekkel bővítve és magyarázva az utasításokban, jelentésekben foglaltakat. A dokumentumok ós a magyarázatok kerek képet adnak a 19-es forradalom és az azt követő ellenforradalmi korszak Győr megyei sajátosságairól. Talán érdemes lett volna a kép teljessége érdekében a munkások és a parasztok helyzetét, törekvéseit belülről jellemző néhány írást is közölni. A kötet szerkesztését (amit az előző kötetnél kénytelenek voltunk bizonyos kritikával illetni) egységes szempontok ós gondos munka jellemzi. Kár, hogy a nyomdailag szép kiállítású kötet facsimiléi homályosak, nem egyszer alig olvashatók. Annál sajnálatosabb ez, mert több olyan irat kerül fényképben közlésre, amelynek szövege nincs a kötetben lenyomtatva. * Szép kiállításban, gazdagon illusztrálva, a községi tanács támogatásával látott napvilágot Grúz János olvasmányos stílusban megírt munkája: „Heves története" (Heves. 1969. 120 1. 1500 péld.). A „Heves község székhely-rangra emelésének 750. évfordulója" alkalmából kiadott könyv a „szkita kori" első települési nyomoktól napjainkig „a teljességre való törekvés igénye nélkül" tekinti át a fejlődést. Új kutatás során feltárt anyagot nem hoz, az irodalomban elérhető gyér adatokat azonban kerek egésszé formálja, nem egyszer erősen egyéni ízű általánosításokkal. Hallunk a szarmaták anyajogú társadalmáról, amelyben „egy hajadon sem mehetett addig férjhez, amíg egy-két ellenséget meg nem ölt harcban", a „szabadon levő szláv falvakról", majd egészen részletesen az avarokról, akik nyelvükben teljesen elszlávosodtak. A honfoglaló magyarok aztán (bár „a magyar ősök már a honfoglalás előtt lerakták az örökletes királyság és nemesség alapjait") a földműveléstől az államszervezésig mindent a szlávoktól (az elszlávosodott avaroktól?) vettek át. Heves megye „kimutathatóan már 1219-ben megkezdte önálló életét", a községre 1203-ból van az első írásos adat; ettől kezdve a név
