Századok – 1972

Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III

743 TÖRTÉNETI IRODALOM vizsgálata maradt el, és a munkásmozgalom érdemelt volna valamivel tágabb keretet. A könyvből nemcsak azt tudjuk meg, hol állt Herend a maga művészeti, technikai törekvéseivel az ország határain belül, hanem azt is, hogy milyen helyet foglalt el a világban a porcelánművészet „nagyjainak", Meissennek, Sèvres-nek, Capo di Monténak, Bécsnek, Koppenhágának oldalán. Méltó is, hogy a magyar ipar, ill. iparművészet egyik első, világszínvonalat elérő képviselője nemzetközi perspektívában jelenjék meg előttünk. A történész semmi lényeges kifogásolnivalót nem talál e kitűnő iparművészeitől'téneti munka általános történeti kereteit illetően. Legföljebb olyan kissé egyszerűsítő megfogalmazásokon akadhat fönn, mint pl. a „gyarmati sorban élő, ipar nélküli ország a rnformkor küszöbén" (7.1.), Széchenyi az ,,osztálykorlátokat átlépni tudó s egyéni érdekein till nemzeti célokért lelkesedő főúri társainak" emlegetésén (10.1.) stb. Szívesen olvastunk volna a Széchenyi és Kossuth közt a porcelánipar fejlesztése körül is jelentkező ellentétnek (10.1.) okáról. A bécsi gazdaságpolitika korlátait oly sikeresen áttörő Herend monográfusa általános történeti szempontból is jelentős megállapításokat tehetett volna a vámkérdésben (7, 42, 53, 60. 1.), a politikai függetlenség és a gazdasági fejletlenség viszonyáról. Végezetül Fischer Mórnak a herendi üzletbe való belépését (15—16. 1.) talán elsősorban nem morális vagy érzelmi, hanem gazdasági oldaláról kellene értékelni. Ezenkívül szóvá tehetnénk még a különben nagyon szép, kifejező, lendületes stílus — igazán csak néhány — modorosságát, az idegen szavak fordításában, helyesírásában itt-ott megmutatkozó következetlenségeket, egészében véve tehát csupa lényegtelen és könnyen kiküszöbölhető apróságokat. A legnagyobb elismeréssel kell adózni a Műszaki Könyvkiadónak ós a 75 éves Kossuth Nyomdának a könyv remek művészi kiállításáért, a papír, tipográfia, fekete és színes képek, borító és kötés egyformán jó kiviteléért, a mindezek keltette kitűnő esztétikai összbenyomásért, az apparátus (jegyzetek, képjegyzék, porcelán jegyek, idegen nyelvű kivonatok és képjegyzékek) gazdagságáért, hasznosságáért, precizitásáért. BELLÉR BÉLA HELYTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK „Nyíregyháza örökváltsága" a címe Cservenyák László tanulmányának (Nyíregyháza. 1969. 84 1., Nyíregyházi Kiskönyvtár 3. sz., megjelent 1000 példányban), de mind időben, mind problematikában jóval többet nyújt az örökváltság puszta történeténél. Levéltári adatok alapján ismerteti a földesúri fennhatóság alatt álló város fejlődósének nagy nekilendülését a XVIII. század közepi újratelepítéstől kezdve, megmutatva ezáltal azokat a belső — a gazdasági és társadalmi fejlődésből táplálkozó — erőket, amelyek 1804-ben a Desewffyektől, majd 1824-ben a Károlyiaktól is kiharcolták az örökváltságot. Az örökváltság-szerződés jogi, pénzügyi vonatkozásainak részletes előadása után megismerjük az immár szabad mezőváros küzdelmét a városban lakó nemesekkel (akik persze kiváltságaikat továbbra is fenn akarták tartani) és a vármegyével, egészen a királyi privilégium megszerzéséig, 1873-ig, amely azután szentesítette az évtizedek során elért eredményeket. Cservenyák munkája az elérhető teljes anyag megszólaltatásával, sokoldalú szempontjaival, minden lényegesre ügyelő előadásával (kitűnő jellemzését kapjuk a város földesurainak, jobbágyaikkal szembeni magatartásuknak) és nem utolsósorban tudományos eredményeivel például szolgálhat más helytörténeti kutatásoknak. Kár, hogy nagyon apró betűkkel nyomtatták, és hogy a nyomás szürke, egyenetlen. *