Századok – 1972

Történeti irodalom - Orosz forradalmárok a XIX. században (Ism. Menyhárt Lajos) 737/III

737 TÖRTÉNETI IRODALOM az Egyesült Államok különböző térségeinek felsőoktatását vetik egybe, mintegy regionális művelődési térképet rajzolva ezáltal a kortársi Amerikáról. Talán csak a tágabb összefüggések felvázolását hiányolhatjuk a könyvből. A történószkópzés és az iskolai történelemoktatás viszonya, a történettudomány és a többi társadalomtudomány oktatásának összefüggései, az egyetemek és az amerikai tudományosság más centrumainak kapcsolata — íme néhány olyan témakör, melynek akárcsak érintőleges áttekintése teljesebbé tette volna az amerikai törtónószoktatásról rajzolt képet. A sok empirikus vizsgálat emellett kiszorítja a képzés céljainak, társadalmi-ideológiai szerepének, művelődéspolitikai jelentőségének árnyaltabb, finomabb analízisét is. Az azonban, amit kapunk, adatgazdag és részleteiben hiteles kép az amerikai törtónészképzés eredményeiről és gondjairól. FRANK TIBOR OROSZ FORRADALMÁROK A XIX. SZÁZADBAN Összeállította Dolmányos István (Budapest, Gondolat. 1970. 221 1.)] Őszinte érdeklődéssel és megelégedettséggel vettük kezünkbe az Európai Antológia sorozat újabb darabját. Időszerű volt már, hogy az érdeklődő magyar szakközvólemóny i eredetiben ismerkedjék meg az orosz társadalmi gondolkodás egyik legjelentősebb és sok sajátosságot hordozó szakaszával. Igen szerencsésnek mondható véleményünk szerint a . kronológiai keret. A XIX. század második ós harmadik negyede Oroszország gazdaságitársadalmi életében is átmeneti időszak, a kapitalisztikus viszonyok kiérlelődésének félévszázada, ós átmeneti jellegűnek tekinthetjük a társadalmi gondolkodás, a forradalmi mozgalom fejlődése szempontjából is. Ezt az átmeneti, s ennek következtében is sajátos korszakot a vegyesrendű forradalmi demokraták és forradalmi narodnyikok korát dokumentálja a kiadvány. Megjelentetése mellett szól, hogy a szovjet történettudomány is egyre alaposabban tárja fel ezt a történeti periódust. Az 1950-es évek derekát megelőző két évtizedben elhallgatták, nem a történetiség érvényesítésével értékelték például a narodnyikok ideológiáját, szervezkedését, tevékenységét. Ujabban azonban — igaz, élénk viták közepette — egyre több részlet, gondolati elem kerül felszínre, objektív marxista értékeléssel. Ezek, a szovjet szakfolyóiratokban is nyomon követhető eredmények is hozzájárultak a kiadvány időszerűségéhez. Ügy véljük, a szovjet történészek legújabb eredményeinek átgondolása is benne van Dolmányos István bevezetőjében, amely szemléletesen, részleteket is felvillantva fogja át és kommentálja a kötetben közreadott gondolatokat. A 12. oldal utolsó bekezdése a narodnyikok értékeléséhez nyújt — véleményünk szerint — figyelemre méltó szempontokat. Rávilágít ez a rész arra, hogy a forradalmi demokraták elsősorban az ideológia kidolgozásában, a narodnyikok viszont a forradalmi felvilágosító, szervező tevékenységben szereztek komoly érdemeket. A bekezdés kapcsán tolul előtérbe az a gondolat is (amelyet egyébként Kropotkin visszaemlékezései is sugallnak), miszerint az egykorú orosz politikai viszonyok szükségszerűen taszították anarchisztikus nézetek és gyakorlat felé a haladó értelmiségi rétegeket. Komoly pozitívuma a bevezető előszónak, hogy a tóma sokoldalú ismeretét tükrözve nem csupán társadalmi-politikai aspektusból közelíti a XIX. századi orosz forradalmárokat, hanem művelődés- és gondolkodástörténeti jelentőségüket is láttatja. Indokoltnak tartjuk a kötet Herzen központúságát. Nemcsak az előszó érvei alapján, hanem mert ezáltal kettős célt is elért a kiadvány. Az egyik legilletékesebb — gon-