Századok – 1972

Történeti irodalom - A kapitalizmus kialakulásának történetéből– Teoreticseszkie i isztoriograficseszkie problemü genezisza kapitalizma – Problemü genezisza kapitalizma (Ism. Niederhauser Emil) 712/III

718 TÖRTÉNETI IRODALOM alapján. Az ügyletek elemzéséből kiderül, hogy a kamatot eleve hozzászámították az írásba foglalt pénzmennyiséghez. Eleinte földet adtak zálogba a kölcsön fejében, később már feudális jogokat, járadékokat engedtek át. A kölcsönök zömét feudális urak vették fel, a kölcsönügyletek nem módosították a feudális földtulajdont. A parasztok, ha kölcsönt vettek fel, nehéz helyzetbe jutottak, mert alig tudták visszafizetni. L. M. Bragina a XV. századi firenzei posztókészítés helyzetét vizsgálja levéltári anyag alapján, részletesen leírja a termelési folyamatot, rámutat arra, milyen aprólékos munkamegosztásban folyt ez, a szervező a gyapjúkereskedő, de a termelés minőségét a céh ellenőrizte. Újításokra nem volt lehetőség, a termelőeszközök zöme nem a kereskedők tulajdonában volt, hanem a kézművesek vagy a posztós céh tvdajdonában. A kereskedő nem is változtathatott a termelés módján, nem alkalmazkodhatott a piac igényeihez, a posztóseéh (Lana) viszont csak nehézkesen tudta az alkalmazkodást megvalósítani. Még a szétszórt manufaktúra sem jöhetett létre. Bragina így végeredményben az eddig uralkodó felfogással polemizálva azt mutatja ki, hogy a firenzei posztókészítés szervezete még erősen archaikus volt, az új, tőkés jellegű termelési viszonyok még nem hatották át. N. N. Bolhovityinov az amerikai kapitalizmus kialakulásának néhány problémáját vizsgálja a XVII. századtól a XIX. század derekáig. Kimutatja, hogy a földbirtok már a gyarmati korszakban alkalmazott bérmunkát, a munkások egy része talán az ún. fehér rabszolgák közül került ki. A déli ültetvények rabszolgaságát (a „rabszolgaság második kiadását", ahogy a fenti vitában is jellemezte) sokkal termelékenyebbnek kell tartanunk, mint eddig tudtuk. Végül mégis összeférhetetlennek bizonyult a kapitalizmussal, ezért kellett eltávolítani. 1 Az ipari forradalom Nyugat-Európával szoros kapcsolatban bontakozott ki, a fordulat az 1840 — 50-es években következett be, mintegy 1860-ra az Egyesült Államok már a második helyre került Anglia után az ipari termelésben. A polgárháború fontos társadalmi követ- | kezmónyekkel járt a rabszolgaság megszüntetése és a homestead következtében. A következő csoport az oroszországi fejlődéssel foglalkozik. M. Ja. Volkov a kb. 1007 —1727 között élt Ivan Afanaszjevics Mikljajev kazanyi kereskedő gazdálkodását mutatja be részletesen. Az eredetileg csupán kereskedéssel foglalkozó vállalkozó később állami manufaktúrákat vett át saját kezelésébe, vagy betársult állami kézben levő üzemekbe, kölcsönöket adott, bár korábban maga is vett fel kölcsönösszegeket. Még a közlekedésbe (hajózásba) is fektetett be tőkét. Az általa foglalkoztatott, olykor több száz ember három csoportra osztható. Bizalmas beosztásban, felügyelőnek vagy ügynöknek csak olyan embereket alkalmazott, akik személy szerint hozzá kötött emberek voltak. A hajózásban kizárólag bérmunkásokat találunk, de a harmadik csoportban, az ipari vállalatoknál is a többséget a bérmunkások tették ki, kevés volt köztük a jobbágy. N. B. Golikova a XVIII. század eleji uzsoraügyleteket vizsgálja az orosz városok 1707—1729 közötti parasztügyi feljegyzései alapján, amelyekben a kölcsönügyleteket ós a fizetésképtelenségeket jegyezték fel. Részletes kimutatásokat készített arról, kik vettek fel kölcsönöket ós kiktől. A kölcsönvevők nagyrészt a nemesekből és a városi alsóbb rétegekből kerültek ki, a hitelezők zömmel kereskedők, köztük sok a külföldi, pl. indiai. A kamat összegét csak közvetve, becsléssel lehet megállapítani, hiszen a kölcsönösszegbe eleve beleszámították. Golikova becslései szerint átlagosan havi 2 — 3 %-ot tett ki, ennél magasabb kamatra csak egészen rövid lejáratú kölcsönök esetén van példa. A kereskedők, ha kölcsönt vettek fel, rendszerint egy kereskedelmi utazás céljára, a visszatérésükkor törlesztették adósságukat. A kölcsönadott összegek nagyobbrészt kisebbek, nagy kölcsön felvételére csak kevés embernek volt módja. L. V. Milov a jaroszlavli kormányzóság kolostori birtokain vizsgálja a robot szerepót, az egyházi birtokok szekularizációját megelőző évek összeírásai alapján. Megállapítja, hogy ebben az ipari kormányzóságban a XVIII. század derekén már a pénzjáradék volt az uralkodó. A kolostoroknak bizonyos munkák elvégzésére mégis szükségük volt robotra. Ezt a jobbágyok azonban már nem maguk teljesítették, hanem másokat