Századok – 1972

Történeti irodalom - A kapitalizmus kialakulásának történetéből– Teoreticseszkie i isztoriograficseszkie problemü genezisza kapitalizma – Problemü genezisza kapitalizma (Ism. Niederhauser Emil) 712/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 719 fogadtak fel maguk helyett, esetleg az egész falu kollektíván fogadott fel munkásokat. A robotnak ez a megmaradása valószínűleg már az 1740-es évektől kezdve archaikus jelenség. M. P. Pavlova-Szilvanszkaja Oroszország külföldi államkölcsöneit vizsgálja a XVIII. század második felében, 1769-től kezdve vett fel az állam kölcsönöket, nagyobbrészt amsterdami bankházaktól, az akkoriban szokásos magas kamatok mellett, ezek fizetése idővel már olyan megterhelést okozott, hogy ezért kellett újabb kölcsönökhöz folyamodni. A kapott összegeket a hadseregre és a hivatalnoki apparátusra fordították. M. A. Rahmatidlin nagy anyagot feldolgozó, terjedelmes tanulmányban vizsgálja az oroszországi gabonapiac és az árak alakulását a XIX. század első felében. Bemutatja az árak alakulásában a helyi viszonyoktól, ill. az évszaktól függő ingadozásokat. A legmagasabb árak akkor voltak, amikor a téli, szánon való fuvarozás tavasszal már nem volt lehetséges, viszont a tengelyen való szállítást még nem tette lehetővé az időjárás. A termelékenység nem változott, az elvetett mag 3,5-szörösét aratták le átlagosan. Nem volt semmiféle információ a birodalom különböző helyein elérhető árakról, így a kereskedés inkább találomra folyt, A szállításban nyáron mintegy 800 000 ember, télen mintegy 3 millió vett részt. A rossz termések következtében mutatkozó áremelkedés azokban a kormányzóságokban volt nagyobb, amelyek maguk termeltek gabonát. Az 1820 —40-es években a túltermelés miatt mezőgazdasági válság állt elő. (A szerző nem próbálja ezt beilleszteni a háborúkat követő általános európai dekonjunktúrába.) Valójában nem válságnak tartja ezt, csak konstatálja az 1820-as években bekövetkezett áresést, amelyre már a kortársak sokat panaszkodtak, okát az egyoldalú gabonatermesztésben látták. Rahmatullin a másik okot a majorsági árutermelés növekedésében látja. Az 1830-as években az árak bizonyos mértékig stabilizálódnak, de az 1840-es években ismét esnek. A pótervári árakat alapul véve kiszámítja a szerző 1816—1846 közt évente a kereskedők profitjának az alakulását, a szélső értékek 0 és 124%. Az árakban országos méretekben nem mutatkozik meg nivellálódási tendencia, ez tesz lehetővé időnként igen magas profitokat. Ez viszont nem ösztönözte a kereskedőket arra, hogy tőkéjüket a termelésbe fektessék. Függelékben a szerző igen részletes ártáblázatokat közöl. P. tí. Ilitidzjunszkij egy eddig feldolgozatlan anyag, a Központi Statisztikai Bizottság 1884. évi országos összeírásának az adatait, ill. ezek egy részét dolgozza fel a paraszti lakosság létszámának és a faluról való elvándorlásnak a vizsgálata céljából. 24 kormányzóság összesített adatait dolgozza fel, kormányzóságonkint és kerületenkint (a községenkinti kimutatások feldolgozása csak számítógéppel volna keresztülvihető). Az összesítésekből az látszik, hogy az utolsó revízióhoz (1858 — 59) képest a déli kormányzóságokban a falusi lakosság létszáma 42 —61%-kal nőtt, a központi feketeföldes és a Dnyeper-balparti kormányzóságokban 21 —41%-kal, a központi ipari kormányzóságokban 2 —25%-kal. Világosan látszik, hogy a gyarapodás egyenes arányban áll a parasztok földdel való ellátottságával, amely a déli kormányzóságokban volt a legjobb. A faluról való eltávozásnál az arány viszont éppen fordított, a központi ipari kormányzóságokból hagyja el a legtöbb ember hosszabb időre a falut, hogy másutt keressen munkát. Az eltávozók száma azonban 1858 és 1884 közt nem változott lényegesen. A két utolsó tanulmány a kínai fejlődést vizsgálja. A. N. Hohlov főleg külföldiek (olykor eddig nem publikált) útleírásai alapján tanulmányozza a kapitalizmus kezdeteit a kínai iparban a XVIII. század végétől a XIX. század derekáig, az egyes iparágak szerint, és megállapítja, hogy a termelés túlnyomórészt még kézműves kisüzemekben folyt, elmaradt technikával, csekély munkamegosztással. A kizsákmányolás nagyfokú volt. A manufaktúrának csak kezdeteivel lehet találkozni. 0. Je. Nyepomnyin a kínai gyáripar alakulását vizsgálja a XIX — XX. század fordulóján, két 1957 — 58-ban kiadott kínai forráskiadvány alapján. Megállapítja, hogy az első gyárakat külföldi tőkések hozták létre, azután a kincstár alapított hadiüzemeket. Az 1870 — 80-as években a hivatali főméltóságok is hoztak létre gyárakat, amelyek félig még állami vállalatok voltak, csak idővel kerültek 10*