Századok – 1972

Történeti irodalom - Kizlaszov; L. R.: Tivi v szrednie veka (Ism. Fodor István) 708/III

710 TÖRTÉNETI IRODALOM megszerzésének szinte kiapadhatatlan forrásai voltak a türkök állandó hadjáratai. (Nem kizárt azonban, hogy eladósodott szabadok is kerültek rabszolgasorba). A türkök vallása a sámánizmus volt, bár uralkodóik kísérletet tettek a buddhizmusnak mint egységes államvallásnak elterjesztésére. Valószínűleg nem sok sikerrel. 745-ben a türköket az ujgurok győzték le — akik korábban főként a Szelenga folyó vidékén éltek, előbb a zsuan-zsuanok, majd a türkök alattvalói voltak, — s megalapították az Ujgur Kaganátust (745 — 840). Tuvát 750—751-ben foglalták el s csatolták birodalmukhoz. Az új tartományt a kagán katonai helytartója, a „tutuk" kormányozta, a kisebb területi egységek élén pedig az ,,isbar"-ok és a ,,tarhan"-ok álltak. Az ujgur kor egyik legfontosabb változása, bogy ekkor jelennek meg Tuvában az első erődített települések, várak és városok. (Eddig 15 várat és egy őrtornyot tártak fel a régészek.) Ezek kivétel nélkül négyszögalakúak; faluk agyagból vagy vályogból készült, a sarkokon és a kapuknál köralakú bástyák álltak. Ezek a várak egy egységes védelmi vonalat alkottak, mely észak felől védte Tuva területét a minuszinszki völgyet lakó hakaszoktól. A várakat földsánc kötötte össze. Az ujgurok várai azonban nem csupán a védőrend- , szer feladatát látták el, hanem egyben a tartomány kézműipari, kereskedelmi és közigazgatási központjai is voltak, a gazdasági életben fontos szerepük voll a kereskedelem fejlődésének meggyorsítása (főleg Kínával). A városépítészetben jártas embereket valószínűleg Szogdiából hozták az ujgurok. A Tuva területén megjelenő ujgurok halottaikat katakombás sírokba temették, föléjük földhalmot emeltek. Érdekes jelenség, hogy ujgur sírokat — Belső Ázsia igen gyér régészeti kutatottsága miatt — egyenlőre még csak Tuvából ismerünk, így Tuva területe az igen homályos ujgur-kérdés vizsgálatának sok szempontból kiindulópontja lehet. A türkök és az őslakosság az említett módon temetkeztek. Az ujgurok többsége a VIII. században budhista volt, 763-tól azonban a manicheizmus lett az államvallásuk, ez azonban nem szorította ki a budhizmust és a sámánizmust még az ujgurok körében sem. Az új vallást csupán az uralkodó réteg vette fel. Tuva északi szomszédai a minuszinszki völgyben élő hakaszok voltak, akik szinte szüntelen harcban álltak az ujgurokkal. Ez a harc 840-ben a hakaszok teljes győzelmével végződött, akik birodalmukat kiterjesztették Tuva területére is. Kizlaszov szerint a hakaszok uralkodó nemzetsége a kirgiz volt. A 'kirgiz' tehát nem népnév, hanem annak az uralkodó nemzetségnek a neve, amely a VI—XII. században egységes néppé formálódó hakaszok korafeudális államának uralkodó rétegét alkotta. (A szerzőnek ez a következtetése új megvilágításba helyezi a kirgiz kérdést, feltevésének helyességét azonban csupán a további kutatások igazolhatják.) A hakaszok a IX. századra már török nyelvűek voltak, korábban azonban — a szerző szerint — szamojéd ós ugor nyelvű néptöredókeket is találunk köztük. (Kizlaszov ugyanis egy korábbi munkájában feltette, hogy az ugor népek korai lakóhelye a minuszinszki völgy volt, s innen vándoroltak későbben az Ural vidékére. Ezzel a véleményével semmiképp nem érthetünk egyet, cáfolatára azonban itt nem térhetünk ki.) A régészek által feltárt temetők tanúbizonysága szerint ebben a korban rendkívül tarka volt a mai Tuva területén élő népek etnikai összetétele. A legyőzött ujgurok nagy része elvándorolt innen. Az új hódítók, a hakaszok, halottaikat elhamvasztották, hamvaikat, viseleti tárgyaikat, fegyvereiket és hátaslovuk felszerelését eltemették, s föléje kövekből halmot emeltek. A sírtól nem messze az elhúnyt emlékére kőoszlopot állítottak, ezekre a jeniszeji rovásjelekkel feliratokat véstek, s megjelölték rajtuk az elhúnyt családjának tamgáját is. E tamgák segítségével megállapítható, hogy Tuva területe hat körzetre oszlott, melyeknek ólén egy-egy gazdag család állt. A gazdasági élet alapja továbbra is az állattenyésztés és a földművelés volt. A földművelés szerepét a hakaszok még inkább megerősítették, hiszen a kitűnő termőföldekkel