Századok – 1972

Történeti irodalom - Kizlaszov; L. R.: Tivi v szrednie veka (Ism. Fodor István) 708/III

709 TÖRTÉNETI IRODALOM emlékanyagra támaszkodhatott. Különösen becses értékű az eddig előkerült mintegy 50 rovásfelirat. A monográfia időrendi keretei: a VI. és a XV. század. Tuva a VI. században került először államalakulat keretébe (Türk Kaganátus), a XV. század pedig azért szolgál határjelzőül, mert ekkor kezdődik Tuva mai lakóinak etnikai kialakulása, bár kétségtelen, hogy ez még nem jelentette a vizsgált területen a középkor végét. A jelzett korban Tuva területe különböző ázsiai birodalmakhoz tartozott, így ez időszak korszakbeosztását a szerző az egyes birodalmakhoz való tartozás alapján végezte, s így a következő négy szakaszra bontva taglalja Tuva középkori történetét: türk (VI—VIII. sz.), ujgur (VIII —IX. sz.), hakasz (IX —XII. sz.) ós mongol (XIII —XV. sz.) korszak. A türkök Ázsia hatalmas területein 552-ben alapították meg birodalmukat, melyet az irodalomban I. Türk Kaganátusnak neveznek (552 — 630). Feltehetően 555-ben foglalták el Tuva területét. Megjelenésük régészeti visszatükröződése a lovastemetkezósek. Ezt a temetkezési szokást — a halott mellé a sírba felszerszámozott hátaslovat temettek — a türkök óriási területeken terjesztették el, és e temetkezési szokás alapján nem okoz nehézséget a kutatóknak a türkök régészeti hagyatékának felismerése. [Megjegyzendő, hogy a türkök halottaikat mindig nyújtott testhelyzetben temették, nem pedig zsugorítva, mint azt Moór Elemér nemrég írta. (Századok, 1970. 2. sz. 353. 1.) Ez a temetkezési szokás egyébként az Altájban már az i. е. VII. században megjelenik, s egészen a legújabb korig tart. A VI. századig — amíg a türkök nagy területekre szét nem települtek, — lovastemetkezések sehol nem fordultak elő Ázsiában az Altáj vidéken kívül, tehát csak egyetlen etnikumra, a türkökre volt jellemző. Ugyanakkor viszont Kelet-Európában ismerünk igen korai, bronzkori lovastemetkezéseket is a Volgavidóken. A vaskorban Kelet-Európa több vidékén temettek lovat az elhúnyt mellé. Tehát a nomadizmus kialakulásának idején mind Ázsiában, mind Európában megjelennek a lovastemetkezések, s bár ezek hitvilági gyökere hasonló, a temetkezési szertartás elemei nem azonosak e két területen.] A vidék őslakossága — a feliratok „esik" ós „az" néven emlegetik őket — temetkezési szokásaiban élesen eltér a türköktől: halottaikat zsugorított testhelyzetben temették. Lovastemetkezéseket náluk nem találunk. A szerző kétségtelennek tartja, hogy ebben a korban az őslakosság már török nyelvű volt. A türkök művészetének nagyszerű emlékei a kőből faragott, kezükben csészét tartó sírszobrok („kamennie babi"). Ezeket a szobrokat a torozóhelyen állították fel, s a toron magát az elhunytat voltak hivatva megszemélyesíteni. 581-ben a Türk Kaganátus két részre esik szét, a keleti rész központja az Orhon, a nyugatié pedig a Hétfolyó vidéke. Tuva a Keleti Türk Kaganátushoz tartozik egészen 630-ig, annak bukásáig. Ezután a keleti kaganátus mintegy harminc évig kínai fennhatóság alatt állt. A türkök azonban 682-ben újjáalkották birodalmukat, az ún. II. Keleti Türk Kaganátust (682 — 745), s 709-ben újra kiterjesztették uralmukat Tuvára is. A türkök birodalmához tartozó Tuva gazdaságának alapját a nomád állattartás alkotta, igen fontos szerepe volt azonban a földművelésnek is. Ez utóbbi régészeti bizonyítékai a női sírokból előkerült örlőkövek, a férfi sírokban észlelt kölesmagok, valamint a gyakran előkerülő vas ekepapucsok. A félnomád gazdálkodásnak megfelelően a lakosság földműveléssel foglalkozó része nem a könnyen szétszedhető nemezsátrakban lakott, hanem jurta alakú faépítményekben. (Egy ilyen nyolcszögalapú, fából készült jurta nyomait éppen a szerző figyelte meg egyik ásatásán.) Ebben a korban — amint ezt Kizlaszov meggyőzően kimutatja — Tuva területén a feudális termelési viszonyok kialakulását figyelhetjük meg. A föld (legelők, szántók) nagy része a hódító türkök nemzetségeinek magántulajdonában volt, a legjobb földeket pedig a kagán birtokolta. Az őslakosság jelentős része függőségi viszonyba került, a türköknek szolgáltatásokkal tartozott. Valószínű, hogy — főként a földművelésben — alkalmaztak rabszolgamunkát is. A rabszolgák