Századok – 1972

Tanulmányok - Berend T. Iván: A tervezés hatása a gazdasági növekedésre 56/I

58 BEKEND T. IVÁN arányú, irreálisan alacsony áron történő beszolgáltatás volt elsősorban hivatott a mezőgazdaságban megtermelt javak egy részének elszivattyúzására ós az állam felhalmozási alapjába juttatására. Az ipari árakat viszont az állami szektor esetében egyszerű technikai tényezőnek, az elszámolások technikai eszközének tekintették. Az alapanyagok árát ezért alacsonyan tartották, nem véve figyelembe az önköltséget később növelő tényezőket sem. Az árak tehát egyre inkább elváltak a valóságos értékviszonyoktól. Ehhez jelentősen hozzájárult a külkereskedelmi árak elszakítása a belföldi áraktól. A kiviteli cikkek árai teljesen elszakadtak ugyanis a tényleges termelési költségektől és belső árszínvonaltól. Meghatározói elsősorban a külföldi árszint, illetve az exporttermék világpiaci versenyképessége voltak. A termelő vállalat azonban belföldi termelői áron adta át a termékeket a külkereskedelmi vállalatnak, és ott a belföldi és a külföldi értékesítési ár közötti gyakran jelentős különbözetet az állam által biztosított árkiegyenlítés hidalta át. A hivatalos devizaárfolyam élesen elvált a külkereskedelemben érvényesülő valóságos átváltásoktól, s ez utóbbi nem egyszer 4 -5-ször is meghaladta azt. A behozott áruk és anyagok hasonlóképpen nem a valóságos ráfordításnak megfelelő áron kerültek a felhasználó vállalatokhoz, hanem az illető cikkek belföldi termelői árán, vagyis általában a beszerzésre fordított kiadásoknál jelentősen olcsóbban. Az értékviszonyoktól eltérő árrendszer kialakulásához hozzájárult, hogy a külkereskedelem szocialista relációban a koreai háború idején áttért a rögzített áron történő kereskedésre, hogy ezáltal kiküszöböljék a világpiacon jelentkező hadikonjunkturális árhullámzások kedvezőtlen hatásait. Az évek során azután a szocialista piac megmerevített árrendszere teljesen elszakadt a tőkés világpiaci árszínvonaltól és árarányoktól, ami a mindenre — a termelés és külkereskedelem minden területére kiterjedő tervutasítások rendszerében a tervezést kétség kívül megkönnyítette, hiszen az árváltozások nem tervezhető hatásait kiküszöbölte. Mindezek következtében az árrendszer alkalmatlanná vált a gazdasági tevékenység ösztönzésére, a ráfordítások és bevételek összemérésére, a gazdaságosság figyelembe vételére. Ilyen hatást azonban a kötelező tervmutató számokra épülő utasításos mechanizmus az áraktól nem is várt. Az árak végül is lényegében csak a belső piac egy szektorában, a fogyasztási cikkek területén gyakoroltak valóságos árfunkciókat, de ott is csak a kereslet vonatkozásában és érintetlenül hagyva a kínálatot. A piaci hatások ilyen szűk körre szorítása a vállalatokat gyakorlatilag függetlenné tette megtermelt termékeik realizálásától, értékesítésétől. A vállalati eredményt ezek után ugyanis nem befolyásolta az előállított cikkek értékesíthetősége, önköltsége, minősége, technikai színvonala stb. A mesterségesen kialakított árak mellett, centrális utasításokkal szabályozott kereslet-kínálat alakulás körülményei közepette a vállalatok érdekeltsége beleértve a vállalati vezetők prémiumokhoz fűződő személyes érdekeltségét és a bérrendszer révén a vállalatok munkásainak érdekeltségét is — a központi utasítások, tervmutatók teljesítéséhez fűződött. A mindenre kiterjedő központi utasítási rendszerben azonban vállalati szinten képtelenség minden utasításnak maradéktalanul eleget tenni. A vállalatok a számukra legfontosabb előírások teljesítésére összpontosítják erőiket. A legfontosabbnak természetesen az bizonyult, amihez a vállalatoknak közvetlen anyagi érdekeltsége fűződött. A legfőbb érdekeltség viszont a gazdaságpolitika koncepciója alapján a minél gyorsabb termelés-fejlődés eléréséhez kapcsolódott. Az