Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
566 PATJLINYI OSZKÁR A mennyiséget illetőleg mindössze ennyi a valóban adatszerű. Minden további megállapítás, ami a konkrét számok e vékony keresztmetszetű pillérére épült, — a kétszáz esztendős érvényre igényt tartó átlagsorok, vagy éppen csak sommás átlagszámok — bár rendkívül leleményes, de mégiscsak hipotetikus, amellett erősen meg is kérdőjelezhető kombináció. Gyengéje ezeknek a kombinatív fejtegetéseknek a szemlélet, a korabeli ember és a természet viszonyának a téves megítélése. A szerzők nem adnak ugyan ennek hangot, mégis mintha a dolgokat úgy látnák, hogy nemesfémtermelésünk alakulása kizárólag az ércelőfordulások felfedezésén múlott. Ha ez egyszer bekövetkezett, a telepek kitermelése azután már nagyobb zökkenők nélkül egyvégtében folyt azok végleges kimerüléséig. Hű kifejezője ennek a szemléletnek Kováts Ferencnél a termelés alakulásának egyenletesen emelkedő, majd meg hanyatló íve; nem is szólva a terméseredményeknek Hóman Bálint hangoztatta egyszintű — persze teljesen elnagyolt — átlagáról. Ez a szemlélet nem érzékeli, hogy a természettel vívott harcában az ember vértezete ekkor még csak a tapasztalaton szerzett tudás; hogy éppen a föld mélyén a siker ekkor még a természet erős és tartós vissavágásaival váltakozott. Nemcsak az tellett jócskán időbe, amíg a fortélykodó lelemény kimesterkedte, hogy mi legyen a természet gáncsoskodását leküzdő technikai megoldás: nem egyszer még ennél is több időt, éveket, olykor évtizedeket igényelt az elgondolás valóraváltása. Jó bizonyságai a víz leküzdését szolgáló altárnák. Mennyi idő ment rá, amíg két vájár kézi fejtéssel száz meg száz, vagy akár ezer öl hosszúságban a vágatot az elfulladt fejtőaknák alá hajtotta ! S mily nehezen győzték nemcsak magánvállalkozók, de még egy-egy közület, vagy akár a nemesfémtermelésben annyira érdekelt kincstár is, hosszú távon, a ráfordítandó költséget, illetőleg a segélyezést ! Szemléletesen példázza a körmöcbányai két régibb altárnának fő mozzanataiban ismert története. Az első, utóbb Felsőként vagy Hátsóként29 emlegetett altárnára 1385-ben már mint régibb keletű és jó ideje műveletlenül álló bányaműre adtak jogosítványt egy magánosokból álló bányavállalkozó-társulásnak.3 0 Ekkor feljegyzett neve, „a város tárnája" arról árulkodik, hogy a magánvállalkozás már a legkezdetén sem bírta hosszabb távon a költségeket, azokat a város vállalta, míglen ez is felhagyott vele. Az 1385-ben jelentkező társulás sem jutott el vele az elfulladt fejtőaknák víztelenítéséig. Még 1535-ben is - újfent a város vállalkozásában — csak 35 ölnyire közelítették meg a télért.3 1 A művelést a vízzel küzködő fejtőaknákon időközben már a XV. század derekától fogva — vízmeregető kerekes szerkezetekkel igyekeztek biztosítani, de csak fél sikerrel, mert a fejtési szinteket elárasztó vízmennyiséggel ezek teljesítőképessége is csak ideig-óráig tudott lépést tartani.32 A második, az Alsó-altárna építése 1519-től 1603-ig közel 85 esztendőt vett igénybe. 1535-ben 100—105 ölnyire jutottak vele, s még mint-29 Eduard Windakiewicz : Gold- und Silberbergbau zu Kiemnitz in Ungarn — Jahrbuch der kais. - königlichen Geologischen Reichsanstalt, XVI, 1866 (Wien), 249. 1. — Az altárna szája az újkori bányaigazgatóság mögötti telken van a felső külvárosban. 30 Wenzel, 5: 272-273. 1. ' 31 1635. augusztus 22., Zólyom. Az I. Ferdinánd király és Mária özvegy királyné által a bányavárosokba kiküldött biztosok jelentése; a körmöcbányai erdőpolgárok emlékiratát ismertető rész. Eredeti: Hofkammerarchiv, Wien: Hoffinanz Ungarn. Vermischte Gegenstände, Fase. 2 (15 369); vö. Péch Antal: Alsómagyarország bányamívelésének története. Bpest, 1884 — 1887, I. 148. 1., aki csak 28 ölet (.,4 lehen"-t) mond. 32 Krizskó Pál: A régi körmöci kamara és grófjai. — Értekezések a történeti tudományok köréből, VIII. köt., 10. sz. Bpest, 1880. — Vö. Péch, 31: I., 151. 1.
