Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
NEMESFÉMTERMELÉS t'XK 1000-1526 KÖZÖTT 567 egy 370 öl választotta el őket az első ígéretes telértől, amely az Alsó utcai ispotály alatt húzódott, a főtelértől több mint 1800, a legészakabbra fekvő aknáktól pedig 3260 öl.3 3 Eredetileg ez is a város vállalkozása volt, de a tanács az 1535 óta folyósított kamarai segély mellett sem győzte valami sokáig pénzzel. 1545-ben végül is a kamara vette át.3 4 A víz leküzdésében a meregetés volt a közvetlen eljárás. Egy-egy fejtőakna víz mentesítését célozt a, de szolgálhatta - a közlekedő edények módjára — más szomszédos aknákét is. A csak hosszú távon eredményes altárna viszont már az ultima ratio: a fejtőaknák alá hajtva az egész hegy tömb vizeinek a lecsapolását kívánták vele elérni. Alkalmazása - nálunk a XIV. század utolsó negyedében mutatható ki a bányavíz elhatalmasodásának, a művelés hosszabb-rövidebb, de mindegyre kiújuló válságperiódusainak a jele. Ez a technikai válság, ha más-más időlépcsőben is, ott kísért minden számottevőbb körzetben: a Garam mentén, a Szepesi Érchegységben, Nagybányán egyaránt. A XV. század nem tekinthető tehát a nemesfémtermelésben a növekedés századának. Országos évi átlaga nem érhette el a megelőző 7—8 évtizedét. Hogy mennyivel maradt mögötte az ismertetett becsléseknek, erre kielégítő termelési adatok hiányában nem lehet számokban felelni. Ahol ez a szembesítés közvetlen termelési adatok alapján lehetséges volt, ott, a XV. század utolján, aranytermelésünk valóságos volumene mindössze feleakkorának bizonyult, mint amennyire azt Kováts Ferenc becsülte.35 Megítélésem szerint valahogy így állnak a dolgok a XV. század első három negyedében is, és hozzátenném, aranynál-ezüstnél egyaránt. Az igazi bőség évtizedei a XIV. századra estek, bár a hozam számszerűleg itt is bajosan lenne rögzíthető. * A termelési eredmények alacsonyabb szintje korántsem kell hogy érintse, aminthogy nem is érinti azt a szerepet, amit a hazánk földjéből kikerült arany és ezüst a korabeli „világ"-piacon játszott. Magyarország aranygazdagsága e szerényebb termelési eredményekkel is még mindig egyedülálló volt Európában. Afrika után a korabeli világnak így is egyetlen számottevő aranyszállítójának kell tekinteni. A többi feltárás, mint pl. a salzburgi36 vagy a sziléziai37 eltörpült mellette. Ezüstünk is, bár nem ugrottunk ki úgy vele mint az aranynval, nem kevésbé vonta magára a külföld érdeklődését.3 8 33 Nyitására: Krizstcó, i. m. 43. 1. — Vö. Pech, 31: I., 99. 1. - Befejezésére és hosszára: Windakiewicz, 29: 249. — Vö. Pech, 31., 27. 1. — Az 1535. évi állapotáia: a 31. jegyzetben id. biztosi jelentés. A Mély-altárnát a város alatt a Garamvölgy felé vezető út nyugati oldalán telepítették 42 ölnyire mélyebben a Felső-altárna szájánál ( Windakiewicz: i. h.). 3i Péch, 31: I, 147. és 197. 1. 35 Ld. fentebb 85. 1. (15. jegyz.). 30 Otto Brunner: Goldprägung und Goldbergbau in den Ostalpen. — Numismatische Zeitschrift (Wien) Jg. 59, 1926. — Günther v. Probszt : Judenburg in d. Münz- u. Geldgeschichte vergangener Jahrhunderte — Judenburger Museumsschriften II, 1958, 16. köv. 11. — Ua. : Die Rolle des ungarischen Goldguldens in der österreichischen Wirtschaft des M. A. — Südostforschungen (München), Bd. XXII, 1963, 245 — 246. 1. 37 Ernst Zivier: Geschichte des Bergregals in Schlesien. Kattowitz, 1898. 271. 1. — H. Quiring: Das Goldvorkommen bei Goldberg u. seine bergmännische Gewinnung im 13. u. 14. Jh. Breslau, 1914. — E. Fink: Die Bergwerksunternehmungen der Fugger in Schlesien — Zeitschr. d. Ver. f. Gesch. u. Altertumskunde Schlesiens, Bd. 28, 1894. 58 Vö. alább az 576. 1.
