Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
564 PATJLINYI OSZKÁR beváltási árát a termelő vállalkozás rentabilitásának a biztosítása érdekében már annyira fel kellett emelni, hogy a nyereségkulcs 6 —6,5%-ra esett alá.1 1 Az első évtizedek aranyesőjének tehát korántsem a termékvolumen további tartós és számottevő növekedése volt a folytatása. Ellenkezőleg, a XV. század elejétől fogva már hol az egyik, hol a másik körzetben erős ingadozásokkal kell számolni. Évi 1600 m = 400 kg-mal a körmöcbányai kamarai körzet termelése úgy tetszik, már a XV. század harmincas éveiben visszaeső tendenciát mutat.12 A század utolsó harmadával meg Nagybánya kerül tartós művelési nehézségek évtizedekre elnyúló hullámvölgyébe.1 3 Mindezzel bajosan hozható közös nevezőre Kováts Ferencnek az első öt negyedszáz évben erősen emelkedő, majd meg három lépcsőben lefelé hajló skálája.1 4 De túlméretezettek az évi átlagai is. A XV. század utolsó negyedének a 3000 kg-os átlagáról kiderült, hogy az kerek 100%-kal haladja meg azt a mennyiséget, amely az 1490-es évekből fennmaradt beváltási lajstromok vagy sommás kamarai számadások konkrét termelési adatai alapján volt a századvég országos átlagaként (1500 — 1600 kg) megállapítható.15 Sőt az egyes kamarák pénzverésből származó jövedelméről szóló 1453. évi becslések is, eltérően a szerző értékelésétől, arra intenek, hogy aranytermelésünk a század közepén sem igen mutatott fel ennél magasabb eredményeket.1 6 Hasonló ingadozásoknak volt alávetve az ezüsttermelés alakulása is. Hóman Bálint 10 000 kg-os átlaga legfeljebb ha egy-két tetőző időszakban áll meg. Elfogadhatónak vélem a XIV. század két utolsó harmadára, amikor a majd végig élenjáró Selmecbánya mellett Szomolnok17 és Bakabánya1 8 új feltárásai, no meg az úrvölgyi rézércek gazdag ezüsttársulásai is számbaveendők, mégha ezek kivonása ekkor, a XIV. században, Velence titka és monopóliuma volt is.19 A már Szent István idejében is feltételezhető Selmecbányái ezüsttermelés első nagy megemelkedése kétségkívül a XIII. század derekától, az új "A körmöcbányai kamara 1434—1435 évi számadásának (O. L. Selmecbányái oklevelek és iratok, III, Számadások, 56. sz. = Filmtár 11 197. doboz 24. cím) a beváltott aranyra és annak pénzítésére vonatkozó tótelei már a Miller Ferdinand által a „Catalogue numorum Hungáriáé ac Transilvaniae instituti nationalis, Pesthini, 1810" függelékében (Appendix, 116 — 121. 1.) közölt „Ars cementi" aranybeváltási tarifájának az alkalmazására engednek következtetni. E szerint pedig egy márka finom (23 '/2 karátos) aranyon 3 ar. f. 40 garas (1 ar. f. = 72 számítási ar. garas), a termelő rovására adódó ún. „residuum"-mal 4 ar. f. volt az aranybeváltás haszna, ami a beváltott aranyban foglalt ezüstöt nem számítva, 5,5 — 6% nyereségnek felelt meg. Vö. Paulinyi, 7; itteni megállapításaim azonban ma már némi helyesbítésre szorulnak, ha nem is lényegesre. 12 Az előző jegyzetben id. számadás. 13 A kórdós részletes megvilágítására a „Történelmi Szemló"-nek szánt közleményemben (Asszonypataka—Zazárbánya—Nagybánya — Adatok a nagybányai bányászat helyrajzához) térek ki. 14 Ld. az 562. 1. 15 Paulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése a XV. század végén és a XVI. század derekán — A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, VI, 1936. 16 Id. h., 79 — 81. 1. 17 Első említése 1330-ból: Fejér, G. D. VIII: 3, 508. 1. — Figyelmet érdemelnek Drugeth Vilmar utóbbi helyen közölt végrendeletének veretlen ezüstben tett ezüsthagyományozásai, amelyek már nyilván az első szomolnoki feltárásokból eredtek. Vö. Wenzel, 5: 79. s köv. 11. Szomolnok korabeli jelentőségét mutatja az is, hogy Károly Róbert az egyik bánya- és pénzverő kamara szókhelyévé tette (Hóman, 2 : 193. s köv. 11. ós 278. 1.). 18 Első említése 1321-ből: Wenzel, 5: 40. 1., 2. jegyz. 19 Paulinyi Oszkár : A középkori magyar róztermelés gazdasági jelentősége — Károlyi Árpád-Emlékkönyv. Bpest, 1933, 409-414. 1.
