Századok – 1972
Történeti irodalom - Névtudományi előadások. II.(Ism. Büky Béla) 483/II
484 TÖRTÉN"ETI IRODALOM A fenti kiadvány, amely az idevágó értékes hazai kiadványaink anyagát növeli, az 1969. szept. 2 — 4. között Budapesten megtartott II. Névtudományi Konferencia anyagát tárja elénk. Az 1958-ban megrendezett I. Névtudományi Konferencia óta 11 év telt el, ami, miként erről a fenti kötet anyaga tanúskodik, ugyancsak nem volt tétlenségben eltöltött 11 esztendő. A kötet 72 előadást, 9 hozzászólást tartalmaz. Az anyag híven tükrözi a konferencia napirendjét, így Tamás Lajos elnöki megnyitójával indul, a nyolc különféle szekcióban megtartott előadásokat a szekciók sorrendjében közli, a nyolcadik (földrajzinév-gyűjtési) szekció esetében a hozzászólásokat is, majd Bárczy Géza elnöki zárszavával zárul. A konferencia nyolc szekciója a következő témaköröket ölelte fel: 1. Magyar helynevek. 2. Magyar személynevek. 3. Névtudományunk és a társtudományok. A. Történettudomány. 4. Névtudományunk és a társtudományok. B. Néprajztudomány. 5. A névtudomány finn-ugrisztikai, orientalisztikai, szlavisztikai, romanisztikai és germanisztikai vonatkozásai. 6. Általános névtudományi kérdések. 7. Alkalmazott névtudomány. 8. A földrajz-nóvgyűjtők országos tanácskozása. Rövid ismertetésünknek természetesen nem lehet célja, hogy e hatalmas előadásanyagot az előadók és az előadáscímek szerint ismertesse. Pusztán arra a kérdésre kell — véleményünk szerint — felelnünk, hogy történetkutatóknak érdemes-e áttanulmányozni a szóban forgó kötetet, és ha igen, milyen hasznot meríthetnek a kötet áttanulmányozásából. Történettudományi kapcsolattal elsősorban természetesen azok az előadások rendelkeznek, melyek a társtudományoknak szentelt szekciók közül az A-val jelöltben hangzottak el, így Benda Kálmán „A hajdúk eredetének meghatározása a családnevek alapján", Györjfy György ,,A helynevek és a történettudomány" és végül Székely György ,,A személynevek és a történettudomány" című előadása. Benda Kálmán egy kevésbé felderített kérdést: a hajdúk kilétének, származási helyüknek problémáját világítja meg a névtudomány oldaláról a királyi hajdúszázadokról fennmaradt, többnyire német nyelvű zsoldösszeírások alapján. — Györffy György névföldrajzi tapasztalatai alapján biztos kézzel nyúl ama kérdés megválaszolásához, milyen ós mely irányú hasznot meríthet a történész a helynevek vizsgálatából. Földrajzi név helyett Györffy a „helynév" terminológiát tartja kifejezőbbnek Pesty-re hivatkozva. — Székely György a névtudomány másik nagy területét: a személynóvkutatást veti össze a történettudománnyal; igen részletesen utal a személynóvkutatás eredményeinek és a történettudománynak sokrétű kapcsolatára, kiemelt hangsúllyal említve a személyneveknek az egykori iparos-társadalom rétegződésének felderítésében játszott segítő szerepét. A fenti három előadáson túlmenően — természetesen — számos egyéb előadás is tartalmazott történettudományi érdekességű adatokat. Csak néhányat idézünk ezekből az előadásokból: Moór Elemér : „A nomád magyar törzsek tizedik századi szállásterületei a Kárpát-medencében"; Fehértói Katalin: „Társadalmi-gazdasági tényezők a XIV. századi jobbágyság kételemű neveinek kialakulásában"; Németh Gyula: „A török — magyar törzsnévadás korszakai"; Mollay Károly: „A magyarországi németség 1686 előtti névanyagának vizsgálata"; Gzeglédy Károly: „Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről" stb. A kötetben levő névtudományi előadások szerzői a terjedelmi határok szűkreszabottsága miatt nem dolgozhatták ki olyan alaposan témájukat, amit e témák igényeltek volna; így az előadások a felvetett témához kapcsolódó adatokból rendszerint csak mutatványt hozhattak, többnyire csak részletkérdéseket vagy részletszempontokat vethettek fel, illetve a vitára okot adó pontokat és nézeteket csak felvillanásszerűen világíthatták meg. — Ha valaki személyesen kísérte figyelemmel azt a kongresszust, melynek
