Századok – 1972

Történeti irodalom - Tanulmányok a Dél-Dunántúl történetéből 1944–1948 (Ism. Kopasz Gábor) 475/II

476 TÖRTÉN"ETI IRODALOM egyrészt ugyancsak dél-dunántúli megye, másrészt pedig ugyanúgy a Pécsi Területi Bizottság hatáskörébe tartozott, mint Baranya, Somogy vagy Tolna megye. Komanovics József „A népi demokratikus forradalom és a telepítés Baranya megyében 1945—1947 között" című dolgozata öt fejezetre tagolódik. A négy első fejezetben jóformán csak bírálja a telepítést. A baranyai telepítést az 1945. évi földreformtól majdnem teljesen elkülönítve tárgyalja, pedig ez elválaszthatatlan attól. A szerző nem veszi kellően figyelembe, bogy a földosztás és a telepítés forradalmi módon ment végbe, s így jut olyan következtetésekre, hogy a telepítés „ész nélkül és meggondolatlanul folyt le", „kaotikus helyzetet" teremtett, s hibának rója fel, hogy a német nemzetiségű, sokszor még a volksbundista befolyás alatt álló „törzslakosságban" ellenszenvet szült. A forradalmi telepítés értékelésénél kellő kritikával kellett volna fogadnia a szerzőnek a koalíciós pártok reakciós elemei egykorú véleményét a telepesekről, hiszen ezek ellene voltak a földreformnak és a telepítésnek. Részletesen foglalkozik a telepítésről és a földreform befejezésének előmozdításáról szóló 1946. évi IX. tc.-kel. E jogszabály kétségtelenül sok kérdést tisztázott a telepítéssel kapcsolatban, de részben már előkészítője a Csehszlovákiából érkező magyar telepesek ügyének is, hiszen amikor a IX. tc. megjelent, már megvolt az egyezmény Magyarország és Csehszlovákia között a lakosságcseréről. A tanulmány áttekinthetőségét növelni lehetett volna a felhasznált forrásanyag kronologikusabb elrendezésével, és világosabb, egyértelműbb fogalmazással. Kár, hogy a közölt statisztikai adatok a későbbi évekből származnak, s így magukban foglalják a Csehszlovákiából érkezett telepesek adatait is. Ez azért ellentmondó a dolgozatban, mert a szerző már előbb leszögezi, hogy ez utóbbi telepesekkel nem kíván foglalkozni. Vitára adhat okot, hogy a telepeseknek belföldi és külföldi telepesekre osztása során az előbbiekhez sorolja a jugoszláviai menekülteket is. A juttatott ingatlanról nem „birtoklapot", hanem „birtoklevelet" állítottak ki. Münnich Ferenc Pécs városának nem „polgármestere" volt, hanem főispánja. A szerzőnek utalni kellett volna a munkája előtt megjelent azonos témájú feldolgozásokra. Komanovics tanulmányának a 99., 101., 105., 122. ós 123. lapjain összesen mintegy húsz sort idéz szószerint „Az 1945. évi földreform végrehajtása Pécsett és Baranya megyében" című tanulmányból (Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez: 201., 202., 203. és 204. oldalak) anélkül, hogy hivatkoznék e munkára. A záró fejezetben értékeli ugyan a telepítés eredményeit, de nem sikerült feloldania tanulmánya kettősségét. Még azzal sem, amikor arról ír, hogy a telepes lakosság évek múlva „közeledni kezdett az őslakossághoz", s ezek az új honfoglalók „belátták, hogy a németek jó gazdák és tisztelni kezdték őket". Szentistványi Gyidáné: „A népi demokratikus kormányzat művelődéspolitikai programja és megvalósítása Baranya megyében 1944 őszétől 1945 őszéig" című tanulmánya a legjobb a kötet három dolgozata között. Négy főfejezetben, számos alcímre tagolva, részletesen és áttekinthetően elemzi a népi demokratikus forradalom hatását a demokratikus művelődéspolitika kibontakozásának kezdeti időszakára. A Horthy-rendszer hagyatékának taglalása során felmérést nyújt az oktatásügyi intézményeket ért háborús károkról, bemutatja a letűnt renszer iskolapolitikájának jellegét és iskolarendszerét. Nemcsak az iskolaépületekben voltak nagy károk, hanem a felszerelésekben is. Az iskolaépületek elavultsága, korszerűtlensége még súlyosabbá tette a károsodás mértékét. A Horthy-rendszer iskolaügyének szellemi arculatát az antikommunizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus határozta meg. A felszabadulás után a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok