Századok – 1972

Történeti irodalom - Deér Josef: Die heilige Krone Ungarns (Ism. László Gyula) 459/II

459 TÖRTÉN"ETI IRODALOM az előbb Franciaország és Németország összehasonlításánál, megelégszik felszíni vizsgálódással, és ezért jut el olykor groteszkül ható megállapításokhoz. Számos hasonló példát lehetne felhozni az 1500 oldalas könyvből. Érveléseivel szembe lehetne állítani egész fegyverzetében a marxi osztályelméletet; szemére lehetne vetni alap — felépítmény viszonya figyelembevételének hiányát — ha nem lenne annyira egyértelmű, teljességgel szubjektív jellege, ha igényt tarthatna — és tartana — a tudományos mű címére. Friedell stílusa (Vas István szavaival élve) „bölcs konferansz a világtörténelemről"; Voltaire-t, Burckhardtot, Taine-t tekinti elődeinek, de tisztában van outsiderségóvel, hangsúlyozza dilettantizmusát. Igen nehéz Friedellt bárkivel is összehasonlítani: bizonyos vonásaival azonban Szerb Antalra emlékeztet, bár Szerb Antal irodalmi nézeteiben összehasonlíthatatlanul nagyobb a meggyőző erő, elsősorban szociológiai igényei következtében. Kissé hasonló bennük az a törekvés, hogy a XX. század emberének a múltról alkotott képét hangsúlyozottan szubjektív módon igyekeznek kifejteni — azokat a tényeket és összefüggéseket emelik ki, amelyek a ma emberének kialakításában fontos szerepet játszottak. Közös bennük, hogy munkáikat művészi alkotásnak is tartják. Friedell szerint: „A történelmi kauzalitás megértéséhez csak egy út vezet: a művész útja, az alkotó élmény módszere." Van azonban kettőjük között — sok egyében kívül — egy igen lényeges szemléletbeli különbség: Szerb Antal irodalmárnak, művésznek, de szaktudósnak is tartja magát — és azok között is kiemelkedő hely illeti meg —; Friedell pedig éppen azt tartja legnagyobb érdemének, hogy őt nem kötik egyetlen tudományterület „szakbarbár" szempontjai sem. Igen nehéz tehát Friedellről summázó értékelést adni, hiszen alkotása eklektikus, hangsúlyozottan egyéni, és ahogy már előbb is említettem, szándéka szerint művészi szemléletre törekvő történetírás. Az ilyen típusú mű azonban, ha jelentős személyiség alkotása, korántsem elhanyagolható jelentőségű. Hitele és érvényessége természetesen más jellegű — inkább a benne levő gondolati áramok, a megszokott-tói eltérő szempontok alkalmazása érdekes, így nem annyira az ábrázolt korszak jobb megismeréséhez kalauz, sokkal többet árul el magáról az íróról és születésének társadalmi környezetéről, mint a bemutatott korról. PÓK ATTILA JOSEF DEÉR: DIE HEILIGE KRONE UNGARNS (Wien, Österr. Akad. d. Wiss. Phil.-hist. Kl. 1966. Denkschr. Bd. 91: 1—301. 1. és 397 kép) MAGYARORSZÁG SZENT KORONÁJA E könyvismertetés szerzője egyike azoknak a magyar kutatóknak, akik 1938-ban eredetiben tanulmányozhatták a magyar koronát. A tanulmányozás szinte szertartásként ment végbe. Az erre való visszaemlékezés feleleveníti azt a légkört, amely a korona körül kialakult, amelyet kínos aggodalommal tartottak be. Deór József könyvének ismertetése elé kívánkozik e vizsgálat körülményeinek leírása. 1938-at írtunk és a hazánk felé irányuló nagynémet törekvések mind világosabban rajzolódtak ki. Könyvekben, kiállításokon, térképeken újra s újra mint német hűbér szerepelt István király Magyarországa és a „coronam et benedictionem aecepit" szöveg-