Századok – 1972

Történeti irodalom - Reychman; Jan: Dzieje Turcji od konca XVIII wieku (Ism. Kapronczay Károly) 448/II

449 TÖRTÉN"ETI IRODALOM birodalmat Oroszországgal. A háború és a súlyosbodó belső anarchia hátráltatták III. Szelim egyik utódjának, a reformpolitika felé hajló II. Mahmud törekvéseinek kibontakozását. Az ifjú szultán erejét először a szerb függetlenségi harc, majd később a görög szabadságharc kötötte le, bár 1826-ban szétverte a katonai reformokat ellenző janicsárságot. E szövevényes eseménysorozat igazi hátterét rajzolja meg Reychman, egyben megmutatva a balkáni népek szabadságmozgalmát kihasználó orosz, francia és angol támogatás igazi céljait is. Mindaddig, míg az annyi háború és változás közben változatlan formában fennmaradt a török birodalomnak az európaitól eltérő szerkezete, társadalma és gondolkodása, és míg ezeket nem érintették a reformok, addig nem következett be a nagyhatalmak intenzívebb beavatkozása, csak a birodalom hatalmas területeiből kívántak részeket leszakítani. Abdülmecid szultán és Musztafa Rasid pasa által kidolgozott és kiadott 1839-es gülhanei hatt-i serif éppen az előbb említett kérdéseket kív ánta megváltoztatni. E szultáni rendelet az ún. tanzimat sorozat első jogalkotását jelenti, amely a birodalom minden népére kiterjedő polgári vagyon- és létbiztonságot akart teremteni, valamint teljes jogegyenlőséget hirdetett meg. A gülhanei hatt-i serif képes lett volna megoldani a török birodalom legégetőbb problémáit és elindítani a török államot a polgári fejlődés útján, ám a belső reakcióval együtt a nagyhatalmak is felléptek ellene. Törökország egyre inkább a nagyhatalmi terjeszkedés vadászterületévé vált, és a kirobbant újabb háborúk sorozata igazában a tengerszorosok megszerzéséért folyt. Ennek csak mellékfrontját képezte a franciák ós az angolok által inspirált és pénzelt egyiptomi felkelés és elszakadási kísérlet. A széthulló és újjáalakuló nagyhatalmi összefogások csak a nyugati gazdasági befolyást erősítették meg a török birodalomban, és a török állam csak játékszerül szolgált számításaikban. E kor mégis jelentős a török történelemben, hiszen — amint Reychman külön kiemeli — ekkor alakult ki ós erősödött meg a török burzsoázia, amely a szultáni hatalmat és az állami életet az alkotmányos keretek közé kívánta szorítani. Részben nekik köszönhető az 1847-es és az 1864-es, a közigazgatási és a jogi életet átformáló újabb rendeletek kiadása. A tanzimat sorozat első jelentős jogalkotásai Európa haladó rétegeinek rokonszenvét váltották ki éppúgy, mint az a tény, hogy az 1848/49-es szabadságharc után menedékjogot adott a magyar szabadságharc vezetőinek. Igaz, a menedékjog megadását ellenző Oroszország fenyegetéseitől ismét Anglia mentette meg Törökországot. A török reformtörekvések második nagy korszakát az 1853 — 56-os krími háború vezette be. E küzdelemben Anglia és Franciaország Oroszország ellen támogatták a török hadsereget, miközben olyan hatalmas kölcsönöket juttattak a török államnak, amit sohasem tudott visszafizetni. A gazdasági kölcsönökkel végleg magukhoz láncolt Törökországot és gazdasági életét teljes ellenőrzésük alatt tartották. A XIX. század második felében ismét bonyolulttá vált a török birodalom nemzetiségi kérdése, s ez újabb válságsorozat kirobbantója lett. Az 1875—78 között folyó balkánháború alatt a nagyhatalmak nyomására adta ki a szultán az alkotmányt, de ennek ellenére is még fokozottabb mórtékben vetődött fel a török állam elmaradottságának kérdése. A könyv külön fejezetben tárgyalja a liberális-demokratikus megoldást sürgető ifjútörök mozgalom kialakulását, és részletesen ismerteti programjukat. Reychman munkájának egyik erénye, hogy nyomon követi és tárgyilagosan elemzi e mozgalom eszmei és politikai tevékenységének különböző vonatkozásait. Számos új kutatási szempontot vett fel Reychman az első világháború előtti és alatti bel- és külpolitikával kapcsolatban. Külön ki kell emelni azt a fejezetet, amely Kemal Atatürk politikai színrelépésének okait és politikáját foglalja össze és világos magyarázatát adja a kemali reformintézkedések hátterének. A történeti szakirodalom már részletesen feldolgozta Lenin és Kemal politikai közeledését és együttmfiködósét, valamint a két világháború közötti