Századok – 1972
Történeti irodalom - B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben (Ism. Vida Mária) 450/II
450 TÖRTÉN"ETI IRODALOM szovjet—török kapcsolatok alakulását. Reychman itt is újabb adatokat közöl a kemali Törökország és a Szovjetunió jó viszonyának ellentmondó szakszervezet- és munkáspártellenes belpolitikájáról. Kemal Atatürk kormányzása alatt erősödött és növekedett meg a török proletariátus, amelynek elnyomása éles ellentétként feszült Kemal szociális intézkedései és szovjetbarát külpolitikája között. Ugyancsak ellentmondásokkal teli a török külpolitika a második világháború alatt is. Reychman nagy figyelmet szentelt annak a török állásfoglalásnak, amelynek értelmében végig fenntartották kapcsolatukat a náci Németországgal, sőt kacérkodtak a Szovjetunió megtámadásának gondolatával is. Ennek bel- és külpolitikai tényezőivel, majd pedig a győztesek oldalán való bekapcsolódásukkal zárja a szerző könyvének politikai eseménytörténetét. A Dzieje Turcji a politikai és gazdaságtörténeti kérdések mellett foglalkozik a tárgyalt korszak művelődéstörténetével is. Rávilágít a török tudományos élet kibontakozásának és fejlődésének okaira, nyomon követi a török nemzettéválás folyamatát és annak kultúrtörténeti vonatkozásait. A művelődéstörténetet mindvégig a gazdasági és politikai történet tükrében vizsgálja, megmagyarázza kölcsönhatásaikat. Számos új adatot közöl a modern török tudományos élet fejlődésével kapcsolatban: ismerteti a török tudományos társaságok, egyetemek létrejöttének körülményeit, a különböző tudományok legjelentősebb török művelőinek munkásságát. Ugyancsak itt találjuk meg azoknak az európai tudósok tevékenységének méltatását, akik bármilyen vonatkozásban hatást gyakoroltak a fejlődő török tudományos életre, mint amilyenek például Vámbéry Armin turkológiai kutatásai (55. 1.). Reychman könyvében hiányoltuk, hogy az 1848/49-es magyar szabadságharc bukása után török földre menekült emigránsok közül csak a lengyel Bemet nevezi meg, míg Kossuthról és társairól név szerint nem tesz említést. E csekély észrevétel ellenére a Dzieje Trucji hasznos összefoglalását adja a XIX. ós XX. századi török történelemnek, érintve minden kulcsfontosságú kérdését és kapcsolatát az európai politikai történelemel. KAPRONCZAY KÁROLY B. NAGY MARGIT: RENESZÁNSZ ÉS BAROKK ERDÉLYBEN (Bukarest, 1970. 359 1.) A szerző régi adósságot és hiányosságot törleszt, mikor az olvasó kezébe adja az egyetemes művészettörténet két nagy stílus-korszaka, a reneszánsz és a barokk erdélyi alkotásainak valóban színvonalas gyűjteményét. A magyar művészettörténet nem lenne teljes Erdély e lényeges fontos korszakainak ismertetése nélkül. A reneszánsz és a barokk ui. a XVII. és a XVIII. században Magyarországon Erdélyben termeli ki a nemzeti kultúra jellemző értékeit; akár az irodalomtörténet, akár a művészettörténet oldaláról vizsgáljuk a magyar kultúrtörténet egyes területeit. Minthogy ugyanis a három részre szakított ország (Habsburg-királyság, török megszállta terület és Erdély) „front-területté" vált a török és a Habsburg-birodalom között, a magyar művelődés középkori emlékei elsősorban a védettebb Észak-Magyarországon és Erdélyben maradtak meg, illetve e területeken virágozhatott ki a későreneszánsz és a barokk kultúra. Jelen tanulmánykötet nemcsak művészettörténeti, hanem történelmi szempontból is igen jelentős, ugyanis a történeti források megszólaltatásával a fennmaradt műemlékek bemutatásán túl rekonstruálja a kor széles körű művészi tevékenységét, ezzel mintegy elénk varázsolva egy régi világ hangulatát, hajdani pezsgő életét. A művészeti
