Századok – 1972
Történeti irodalom - Urbancová; Viera: Počiátky slovenskej etnográfie (Ism. Arató Endre) 445/II
446 TÖKTÉNETIIRODALOM kos útleírásában például nagy együttérzéssel mutatta be a szlovákok erkölcsi és testi tulajdonságait, dolgosoknak, jóindulatúaknak, erőseknek, kitartóaknak ábrázolta őket. Érdemes utalni arra is, hogy számos magyar útleíró — a már kibontakozó viták idején, amikor a magyar romantikus történetírásban, valamint a publicisztikában a szláv népek leigázásának teóriája állott előtérben — a szlovákokat az ország őslakóikónt emlegette. Ezzel összefüggésben tehetjük szóvá azt, hogy hasznos lett volna a magyar nyelvű sajtó áttekintése (a Tudományos Gyűjteményen kívül), mert a különböző újságokban a szlovák népről számos etnográfiai értékű leírás található. Itt csak egy példára utalok, a Sokféle c. lapra, amelyet a XVIII. szézad 90-es éveiben Sándor István adott ki. Az ő rokonszenve a szlovák nép iránt is figyelemreméltó. Az útleírások vagy önállóan, vagy más, jórészt magyarországi területekkel együtt, kisebb-nagyobb összefüggő szlovák vidéket mutattak be. Christian Zipser, Jakub Glatz, Albrecht von Sydov, Teleki Domonkos, Batthyány Vince, Samuel Bredetzky mellett Mednyánszky Alajost kell említenünk, akinek a tevékenysége az etnográfia terén igen sokszínű volt. Ezekben az útleírásokban rendkívül változatos a gazdaságtörténeti anyag, az egyes szlovák megyék, városok mezőgazdaságának, céhen kívüli iparának, kézművességének, kereskedelmének az aprólékos ábrázolása. A szerző jó szolgálatot tett a történetírásnak is, amikor erre az értékes forrásra felhívta a figyelmet. Hasznosak ezek az útleírások a történészek számára azért is, mert a nemzetiségi kérdés szempontjából oly fontos jelenségre, mint a természetes asszimilációs folyamat, is konkrét adalékokat nyújtanak. Egy további lépést jelentettek az etnográfia felé a statisztikai, geográfiai, honismereti munkák. Itt — nem véletlenül — csaknem ugyanazokkal a nevekkel találkozunk, mint az előző fejezetben. A különböző szintetikus munkákban, mint Martin Schwartner statisztikájában a szlovák megyék is megtalálhatók, olyannyira, hogy e szerző felvetette ez országrész iparosításának a szükségességét. Csakúgy jelentős helyet kapott Szlovákia Korabinsky Geográfiai Lexikonjában. Kár, hogy Viera Urbancová nem szól Korabinsky etnikai térképéről, amely az etnográfus számára annál is inkább fontos, mert ez volt az első nemzetiségi térkép. Érdekessége, hogy Korabinsky Magyarország hegy-vízrajzi és gazdasági térképét — kezdetleges módon — nemzetiségi térképpé egészítette ki. Ezekben a munkákban egyébként kezdett kialakulni a nép leírásának módszere, ami még határozottabbá vált az etnográfia szempontjából oly jelentős megyei monográfiákban (Ladislav Bartholomeides: Gömör, Gyurikovits György: Árva, Mednyánszky: Nyitra, Jakob Melzer: Szepes, Zólyom, Turóc stb.). Egyúttal napirendre került a néprajzi anyag gyűjtésének megszervezése is (Bredetzky, Mednyánszky stb.). Mindez az önálló diszciplína fejlődésének irányába mutatott. Színesítik Viera Urbancová munkáját a néhány vonással megrajzolt ábrázolások a szóbakerült írókról, tudósokról. Éppen ezért Mednyánszkynál és Gyurkovitsnál hiányoljuk a felvidéki megyék szlovák ajkú nemeseire általában jellemző magatartás bemutatását: a kibontakozó magyar nemzeti mozgalom hívei voltak, s a türelmetlen magyarosítás politikáját képviselték. Ismeretes, hogy Kollár 1821-ben megjelent cikkére — amely elsőként vette fel a harcot a magyarosítással szemben, az indokolt szlovák nyelvi egyenjogúság érdekében — éppen Mednyánszky Alajos válaszolt, s nem is türelmesen. A szerző szól ugyan Gyurkovits fiatalkori magyarosító és nemesi felfogásáról, de ugyanezt az asszimilációs politikai törekvést propagálta később is, mondhatjuk egész életében. A Századunk 1842. évi 23. számában például örömmel üdvözölte a nemzetiségi területeken megindult magyarosodást és a további magyarosításra tett javaslatot. Hasonló álláspontot képviselt több más, az egykorú magyar sajtóban megjelent cikkeiben. Mindezzel természetesen nem akarjuk vitatni Mednyánszky és Gyurikovits jelentőségét a szlovák etnográfiában, s azt, hogy a liberális magyar mozgalomban való részvételük ellentmondásban állt volna a szlovák nép iránt érzett rokonszenvükkel. Sőt, hogy azonos
