Századok – 1972

Történeti irodalom - Urbancová; Viera: Počiátky slovenskej etnográfie (Ism. Arató Endre) 445/II

447 TÖRTÉN"ETI IRODALOM nyelvet beszéltek, ez a szimpátiát esak elmélyítette. Tehát egy sajátos kettősségről van szó, amelynek bemutatására azért is szükség van, mert bepillantást nyújt a szlovák nemzeti mozgalom rendkívül nehéz helyzetébe: a szlovák ajkú nemesség nem támogatta célkitűzéseit, csak egy szűk polgári értelmiség alkotta a mozgalom legfőbb bázisát. A mű befejező fejezeteiben a szerző Ján Caplovic gazdag és színvonalas tevékenységével foglalkozik. Ő elméleti és gyakorlati munkássága alapján méltán tekinthető a szlovák etnográfia megalapítójának. Caplovic készítette el a szlovák népről az első néprajzi monográfiát. Ugyanakkor etnográfiai munkássága kiterjedt az egész történeti Magyarországra, Horvátországra és Szlavóniára. Metodikai szempontból nagy fontossága volt az etnográfia alapjairól írt tervezetének, amelyet Urbancová könyve második részében, a források között meg is jelentetett. Caplovic tervbe vette az etnográfiai anyag nagyszabású gyűjtését, továbbá azt, hogy el kell készíteni Magyarország valamennyi nemzetének néprajzi monográfiáját. E művek alapján volna megírható etnográfiájának szintézise. Eme nagyszabású munkához Caplovié számos előtanulmányt írt. Említésre méltó e tervezet azért is, mert, mint a szlovák nemzeti mozgalmat támogató nemes (egyike volt a kevés kivételnek) nagyon jól érzékelte a nemzeti kérdést, ami nélkül az etnográfia nem volt művelhető a soknemzetiségű Magyarországon. Világosan látta a különbséget a Hungarus (Uhor) és a magyar fogalma között. ,,A hungarus terminusa alatt értendő Magyarország v alamennyi nemzete, tehát a szlovákok éppúgy, mint a románok, németek . . . mindnyájan hungarusok, mert Magyarországon élnek. De meg kell tőlük különböztetni a magyarokat . . .", akikről az országot is elnevezték. Capl ovic Mednyánszkytól és Gyurikovitstól eltérően elítélte a magyarosítást és a nemzet etnikai fogalmát is gondosan meghatározta. A nemzet ismérvei között különböző munkáiban a közös eredetet, jellemet, nyelvet, a fizikai tulajdonságokat, a gazdálkodás módját, az erkölcsöt, a szokásokat sorolta fel. Caplovic megkülönböztette a népet is a nemzettől. Megadta végül az etnográfiának mint nemzeti diszciplínának definícióját is. Az elmondottakhoz félreértések elkerülése végett hadd tegyük hozzá, hogy ha Caplovic mindenekelőtt a szlovák etnográfia megalapítója volt, ez nem mond ellent annak, hogy a magyar, pontosabban a magyarországi etnográfia is joggal magáénak vallhatja őt, hisz munkássága — mint tudjuk — az egész történeti Magyarországra kiterjedt, s amellett, hogy magát szlováknak vallotta, az országot hazájának tekintette. Itt kell utalnunk arra is, hogy e közös fejlődés miatt is hiányoljuk az értekezésből a magyar etnográfiával való összefüggések bemutatását, ez annál is inkább feltűnő, mert nagyon helyesen az osztrákról esik szó. Különösképpen felhívjuk a figyelmet Kállay Ferencre, aki a nemzetiségi kérdésben a liberális magyar közvéleménytől eltérően Széchenyihez hasonló türelmes nézetet vallott. Más irányból pedig nem értjük, miért maradt el a mű kitekintéséből a szlovák Safárik szláv néprajzára (1842) való utalás, amely jelentős egykorú munka volt és a szlovákokat is közelről érintette. Külön fel kell hívnunk a történész olvasó figyelmét a jól összeválogatott etnográfiai irodalmat tartalmazó második részre, a dokumentumokra. Ezek különböző egykorú folyóiratokban, külön publikációkban láttak napvilágot, valamint kéziratos anyaggal is találkozunk, ezek itt jelentek meg először, s szlovák fordításban. E dokumentumfejezetben a histórikus számára a gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozások a legérdekesebbek, szinte nélkülözhetetlen források publikálásáról van szó. Caplovic munkássága e tekintetben is figyelemreméltó. Viera Urbancová a mai Magyarország területén szétszórtan élő szlovákság etnográfiai anyagát is számba veszi. Itt mindenekelőtt Andrej Skolka nevét kell megemlítenünk, aki Békés megye, Mezőberény és Orosháza néprajzával foglalkozott. A napjainkban hazánkban folyó ós a közelmúltban fellendült szlovák etnográfiai kutatás is hasznát