Századok – 1972

Történeti irodalom - Sági Károly lásd Bakay Kornél

TÖRTÉNETI IRODALOM 423 voltak ismertek, melyeket tehát szerzők regisztráltak először. Mivel pedig a már ismert vagy ma már csak az irodalomban szereplő összes, a területre vonatkozó leletet felsorolják, a kötetnek az őskortól a XVII. század végéig terjedő anyaga teljességre tarthat igényt, A 69 címszó alatt a szerzők összefoglalják mondanivalójukat, előadják a címszóval jelölt területre vonatkozó régészeti ismereteiket. A szövegek általában és következetesen három részre oszlanak. Az első és legrövidebb rész, mely a szövegek bevezetésének is számíthat, a község fekvésének leírása ós földrajzi viszonyai rövid ismertetése. Több esetben már itt felhívják a szerzők a figyelmet a lelőhelyek elhelyezkedésére. A szövegek második és egyben legterjedelmesebb része a terepbejárásokról készült jegyzőkönyvek. Terjedelmük és tartalmuk mindig a leletanyag gazdagságától és a vonatkozó irodalom bőségétől függ. Csabrendek területén pl. 15, Somlóvásárhelyén 21, Sümegén 32 a lelőhelyek száma, viszont Ajkarendek határában mindössze egy, Bodorfáéban három és Hosztótéban ugyanannyi. Nagy érdeme a szerzőknek, hogy nem elégszenek meg a lelőhelyek puszta azonosításával, a leletek korának megállapításával, hanem ezen messze túlmenően az egyes leletek történetét is közlik, azok felmerültétől napjainkig. A bevezetésben erről ezt mondják: „Kötetünk módszertanilag eltér a korábbiaktól . . . azáltal, hogy a leletanyag leírására, jellemzésére nagyobb gondot fordítottunk." Egyes lelőhelyeknek és azok leleteinek szövegei nem egy esetben kis történeti értekezésnek is beillenek. Hadd hivatkozzunk e tekintetben az ajkai Cservár földvár (25. 1.), a csabrendeki temető (45 — 55. 1.), a csöglei hullámsíros temető (64. 1.), a halimbai avarkori temető (102. 1.), a mihályfai szkíta csengők (153. I.) és a somlószőlősi 9. sz. lelőhely (197. 1.) szövegeire. E lelőhelyek és leletek leírásában ós ismertetésében közlik az ásatások időpontjait, a leletekre vonatkozó tudományos értékeléseket, véleményeket, és általában mindent, ami a leletek jelentőségének megállapítására fontos. Közlik természetesen saját véleményüket és korrekcióikat is. Erre csak egy példát említünk, a mihályfai szkíta csengőket (152—154. 1.): helyesbítik I a használatukra és rendeltetésükre általános régebbi nézeteket, és a legújabb kutatások alapján állapítják meg a csengők rendeltetését. Minthogy az egyes emlékeknél a rájuk vonatkozó irodalmat is közlik, így a kötet a járások régészeti leleteinek lexikona, és abban a kutató egy-egy lelőhelyre vagy leletre vonatkozóan mindent együtt kap. Ezért a kötetet vonatkozási területe régészeti kézikönyvének is nevezhetjük, amely a régészeti kutatások mai állapotát rögzíti. A jövő kutatásának is irányt mutatnak a szerzők, mert ha maguk ásatásokat nem végezhettek is, ezek szükségességére többször rámutattak, különösen épületek ós elpusztult falvak telephelyei esetében. Itt említjük, hogy a jegyzőkönyvek készítőinek neve a szövegek után dőlt betűkkel szedetten zárójelben minden esetben ki van vetve, ami az .ellenőrzést messzemenően biztosítja. A leletek tükrében élénken és sokoldalúan bontakozik ki a történeti élet, és jelenik meg az egyes korszakokban, kultúrákban a dolgozó, az építő ember. A sümegi Mogyorósdombon a kőkorszak emberei időszámításunk előtt több mint kétezer évvel kovabányát létesítettek és kovát bányásztak. Minden korszak népei erődítményeket és telepeket építettek; a régebbiek a bronzkorban divatos földvárak, erődítmények, így a cservári (25. 1.), a Nagygörbő-várhegyi (160. 1.), sőt Gyepükaján IV. sz. lelőhelyén törökkori földvárat feltételeznek. Igen sok emléke maradt cserepekben és használati eszközökben vagy ezek részeiben a római kornak, majd az Árpád-kornak és a későbbi századoknak egészen a törökkor, a XVII. század végéig. A leletek nagy része a sírokból, a sírmezőkből került elő. A honfoglalás utáni évszázadokban épült települések és falvak jóval több mint fele semmisült meg részben már a honfoglalást követő korai századokban, de legfőképpen a török alatt. Sikerült nagy részük helyhezkötése. Több esetben állapítható meg település létezése olyan esetekben is, amikor azt csak a leletek bizonyítják, írásos forrásokban 10*