Századok – 1972
Történeti irodalom - Sági Károly lásd Bakay Kornél
424 TÖRTÉN"ETI IRODALOM nem maradt nyom. így Noszlop határában az 1. sz. lelőhelyen településnek kellett lenni, ha név szerint a forrásokban nem is fordul elő (169. 1.). Kikövetkeztetik a szerzők a nevét is, Törökkencének kellett lenni (ugyan ilyen joggal lehetne Törkene is !). Más esetben, Tegyével kapcsolatban, a területén talált emlékekből megállapítják e helység létezését már a XII — XIII. században, ha az írott forrásokban csak jóval későbben fordul is elő (170. 1.). (Nagy óvatosságra van az ilyen következtetéseknél szükség, és minden esetben tekintetbe kell venni a településtörténeti tényeket: pl. nemzetségi közös birtoklású területeken a falvak csak a közösség megszűnése után alakulnak ki.) Különösen olyan helyeken nagyszámú az emlék, és a leletek az egyes korszakokban, kultúrákban szinte megszakítatlan sort képeznek, ahol kedvezők a települési viszonyok, ahol tehát több korszak dolgozó emberének nyomai megmaradtak. Ilyen helyek pl. Csabrendek, Gyepükaján, Kiskeszi stb. Az utóbbi helyen pl., ha nem is teljesen folyamatosan, az őskortól a középkorig több kultúrában éltek emberek, voltak településeik és falvaik. Feltűnő mégis, hogy a fennmaradt leletanyagban kevés a honfoglaláskori emlék, itt tehát további feltárásra lesz szükség. Viszont annál több az Árpád-kori és általában a középkori lelet. A megmaradt és feltárt leleteket ismertető szövegeket világos nyelvezettel és olyan stílusban fogalmazták, hogy a nem szakember is könnyen megértheti, élvezheti és tanulhat belőlük. Használhatja tehát e kötetet a szakembereken kívül mindenki, aki szereti a történelmet, szereti szülőföldjét, akit érdekel annak története és a történelem folyamán rajta élő emberek etnikuma, élete, tevékenysége. A szövegek harmadik, viszonylag kis terjedelmű részét képezik az egyes közigaz- 1 gatási egységekre, településekre, az egyes lelőhelyekre és leletekre vonatkozó történeti adatok, a különböző írásos dokumentumokban megmaradt történeti emlékek, aminők az első előfordulás, a birtokosok nevei, a népesség számának adatai és más történeti statisztikai számok, mint a fejlődés vagy pusztulás mutatói. Szerzők ezt mintegy a leletanyagból vonható következtetések ellenpróbájának tekintik. Csabnál és Iklandnál meg is jegyzik, hogy az írott források és a régészeti leletek ugyanazt vallják, ugyanazt az eredményt adják (42, 50. 1.). Arra vonatkozólag a kötetben sehol sem kapunk tájékoztatást, — pedig nagyon érdekelt volna bennünket, — hogy milyen szempontok vezették a szerzőket a történeti írásos adatok kiválogatásában ós közlésében. A szövegeknek ez a része nem mindig kielégítő. Lássunk csak néhány példát. Sümegnél, Nemeshanynál és Tüskevárnál viszonylag sok írásos történeti emlék található a szövegekben, ezzel szemben Zalaszegvárnál mindössze kettő, 1283-ból és 1301-ből, Megyernél is csak Csánkit és Holubot idézik. Zalaszegvárnál megjegyzik a szerzők, hogy későbbi történetére kevés adat van (148—149., 166—167., 240 — 247. ós 264. 1.). Szegvárt feltételesen a középkori Zalaszeggel azonosítják. Saját gyűjtésünk szerint ez a falu a XVII. század közepén települt Hosztótból odaköltözött lakosokkal, akiknek hadiszolgálat volt egyetlen terhük. Míg tehát a Sümegre vonatkozó nagy irodalom alapján a sümegi vár történetét részletesen lehetett tárgyalni, addig Szegvárra irodalom nem állott rendelkezésre, így — levéltári kutatások hiányában — tévedés került a szövegbe. Hangsúlyozzuk, ez nem szerzők hibája, egyszerűen nem voltak történeti forrásaik, így esett a tévedés. A magunk részéről szeretnénk leszögezni: a régészeti topográfia szerzőinek igazán nem lehet feladata, hogy önálló forráskutatásokat végezzenek, hogy átnézzék a dika-és dézsmalajstromokat, az urbáriumokat, a családi levéltárak hosszú sorát, a kanonika vizitációkat, a peres anyagot; feladatuk aligha lehet más, mint a rendelkezésre álló irodalom felhasználása, mint e kötetben is történt. (Az ti. aligha volna elképzelhető és elfogadható, hogy a történeti írásos adatokról teljesen lemondjanak !) Viszont ez a módszer, mint rámutattunk, nem látszik teljes értékű megoldásnak. A történeti írásos források és azok adatainak összegyűjtése a történész feladata és a topográfia munkatársai között
