Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
316 SZÁSZ ZOLTÁX hadiszolgáltatásokat, hadimunkára való kirendeléseket, és ellenőrizték az ármaximálások betartását.6 9 Ez a szerepkör már önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy a parasztság egységes ellenszenvét kiváltsa, pedig ehhez okvetlenül hozzá kell számítanunk mindazokat a visszaéléseket, amire az egykorú közigazgatási rendszer lehetőséget nyújtott. A frontot és a kaszárnyákat elhagyó katonaság tehát a parasztokkal együtt mozdult meg. Aranyosgerenden a Zichy és Hirsch kastélyt, Csongván Buza Benedek uradalmát dúlták fel, összezúzva a kastély berendezését és széthordva a terményt. Drágon Bethlen Ödön, Kisküküllőn Haller Jenő, Marosújvárt a Telekyek birtokát, Mezőméhesen a Béldi uradalmat támadták meg. Ugyanez a sors érte Bethlen József, Horváth Emil, Kemény Árpád és több más nagybirtokos uradalmát. Számos állami uradalmat is megtámadtak. A megmozdulások során gyakori volt a hatóságokkal való összetűzés, mindaddig, amíg a közigazgatás nagyjából össze nem omlott. A harcok hevességére jellemző, hogy Magyarfráta és Mezőzák parasztsága két napig harcolt a katonákkal. A megmozdulások eredményeképpen a közigazgatási szervek többnyire véglegesen megbénultak. A naszódmegyei főszolgabíró jelentése szerint a községi elöljáróságok már nem működhettek, mert a nép magához ragadta a hatalmat.7 0 Hasonló volt a helyzet többek között Verespatakon,7 1 Topánfalván,7 2 Pankotán, Ószentannán és Pécskán, ahol többszáz fős tömeg támadta meg a jegyzőségi épületet.7 3 A paraszti osztályharc a fejlettebb vidékeken — Arad, Temes, Krassó-Szörénv, részben Bihar és Kolozs megyében — volt a legélesebb. ,,. . . Kolozs megye összes járásaiban mondhatni a legkevesebb kivétellel a tulajdon negációja, a bolsevizmus és a földosztás tényleges foganatosítása vagy arra irányuló cselekedetek ütötték fel fejüket."7 4 Torcla és Alsó-Fehér megyéből is hasonlókat jelentettek.7 5 A polgári történetírás a parasztmozgalmakat az esetleges nemzeti jegyekből kiindulva, nemzeti mozgalomként tüntette fel. Ez a megállapítás a valóságban azonban csak részben helytálló, a parasztok forradalmi megmozdulásai minden esetben a nagybirtok és a jegyző, a hatóság, az uzsorások, esetleg a pap ellen irányultak. A jelentésekben rendszeresen ismétlődnek az ilyen mondatok: „román papot, jegyzőt épp úgy elűztek itt is mint (magyart) a színtiszta magyar Alföldön" vagy „román és magyar nem egy helyt közösen pusztított",7 " vagy „egyaránt fosztogattak román és magyar falvakban".7 7 Jellemző példa arra, hogy az uralkodó osztályok is tudatában voltak ennek a ténynek, Krassó-Szörény vármegye főispánjának november 6-i jelentése ,,a román nemzeti mozgalomról": ,,A fékevesztett tömeg, amely eleinte csak katonákból állott, lassanként az otthon levő népet is a maga céljának 69 1912. 63. t. o. 24. §. 70 P. I. Arch. 1918. A XVI. 1/16 Távirat. 71 P. I. Arch. 1918. A XVI. 7/52. 72 Aradi Hirlap, 1918. nov. 4. és O. L. Nemzetiségi Minisztérium (Nemz. Min.) 1918. VI. t, 414. 73 Aradi Hirlap, 1918. nov. 4. 74 O. L. Nemz. Min. 1918. IX. t. 839. 75 A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai (MMTYD) V. köt. Bpest. 1956. 328. 1. 76 Vö.: Aradi Hirlap, 1918. nov. 2—5. 77 Din Istoria Transilvaniei. II. köt. 370. 1.
