Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
! AZ ERDÉLYI ROMÁK POLGÁRSÁG SZEREPÉRŐL 1918 ŐSZÉN 309 elesstt, de az irányzat tovább élt, mivel a háború2 5 a taktikázási lehetőségek egész sorát nyitotta meg, hiszen nem volt kizárva, hogy a nagyhatalmú új pártfogó (Németország) részben az erdélyi románoknak adandó nagyobb engedményekkel akarja Romániát a központi hatalmaknak megnyerni. Többszöri kísérletezés után azonban kiderült, hogy Németország ebben a kérdésben tehetetlen.2 6 Tisza István miniszterelnök határozottan szembeszállt minden német nyomással, s a német kormánynak egy bizonyos fokon túl már kockázatos lett volna a magyar kormányra gyakorolt presszió fokozása. A beláthatatlan bonyodalmakba való keveredés ellenértékéül 1915 tavaszán Vajda-Voevodék27 amúgyis igen kétes értékű ajánlatot tehettek. Vajda-Voevod csupán javasolta Brätianu román miniszterelnöknek, hogy amennyiben Németország garantálja Erdély és Bukovina autonómiáját a meglévő állami keretek mellett, Románia lépjen hadba a központi hatalmak oldalán, s a Monarchia-ellenes romániai közvéleményt néhány erdélyi román politikus propaganda célzatú kiutazásával28 meg lehet nyugtatni. Az alku realitását nagyban csökkenti az a tény is, hogy ezekben a napokban jelentkezik C. Diamandi követ a román királyság területi igényeit részletesen feltüntető térképpel Pétervárott (április 9.), s bár az orosz előnyomulás megáll és Szazonov nem fogadja el a román • javaslatot,29 ez annyit mégis megmutat, hogy a központi hatalmak még ilyen „román-ellenes antanthangulat" periódusában sem tudták ígéreteikkel túllicitálni a szövetségeseket.3 0 A legtöbbet ígérő elképzelés, amely szerint a központi hatalmak és Románia közötti kapcsolat szorosabbá válnék, még mindig i a Popovici-féle Grossösterreich,31 ennek azonban még a szubjektív feltételei Grossösterreich. Leipzig. 1906; irányzatának magyarországi reprezentánsa Vajda-Voevod Sándor volt. 25 Románia hadbalépésének előtörténetére lásd V. A. Emet: Contradictiile dintre Rusia si aliati in legäturä eu intrarea Romîniei in räzboi. 1915—16. Analele romîno— sovietice, séria Istorie, 1957. 2. sz. 73—116. 1., illetve Száz Zoltán: „The Transilvanian Question": Romania and the Belligerents, luly—October 1914. Journal of Central European Affairs 1954. 1. sz. 338—351.1.; V.N. Vinogradov. Vnutripoliticseszkaja borba v Rumünii na kanune jejo vsztuplenija v pervuju mirovoju vojnu. Novaja i novejsaja isztorija, 1962. 6. sz. 98—112. 1. 26 V. G. Cädere : Pregätirea diplomatics a unirii Transilvania Banatul Crisana Maramuresul 1918—1928. Bucuresti. 1928. 1. köt. 103—119. 1. — Iuliu Maniu: Unirea Ardealului cu Románia. Cluj. E. n. 14. 1. — T. Mihali: Amintiri politice despre unire. Generatia Unirii, 1929. máj. 10. 3. sz. 1—4. 1. — A legújabb román-kutatásokat Id. С. Nutu: Noul activism si lupta pentru unitatea de stat (1905—1918) c. adatgazdag tanulmányában. Desavîrsirea unificärii . . . 118—120, 128—131. 1. 27 A magyar politikai életből ismert román nevek helyesírása Kemény G. Gábor : Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez a dualizmus korában c. forráskiadványában (I—IV. 1952—1966) követett gyakorlat szerint történik. 28 Busu-Abrudeanu: Pácatele Ardealului fatä de sufletul vechiului regat. Bucuresti. 1930, 322. 1., Liveanu: i. m. 151. 1. 29 V. G. Cädere: i. m. 105. 1.; már 1914. okt. 1-én megkötöttek egy olyan orosz— román semlegességi szerződést, amely figyelembevette Románia területi igényeit is. Világtörténet. VII. köt. Bpest. 1965. 515.'1. 30 Ekkor már létezett egy titkos megállapodás a francia kormánnyal is (1915. márc. 8.), melynek értelmében Franciaország „szerszámok" fedőnéven hadianyagot szállít Romániának. C. Kiritescu: Ion I. C. Brätianu ín pregätirea räzboiului de intregire. Bucuresti. 1936. 18. 1. 31 Czernin emlékiratában leírja, hogy N. Filipescu román politikus szerint az erdélyi kérdést Romániának a Habsburg-birodalomba történő belépésével lehetett volna megoldani. O. Czernin: Im Weltkriege. Berlin. 1919. 107. 1. — Románia magatartására Id. még Szász Zsombor: Die Entstehung Grossrumäniens. Die siebenbürgische Frage (Red. Em. Lukinich). Bpest. 1940, 102—175. 1. 3 Századok 1972/2
