Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
326 SZÁSZ ZOLTÁX zetiségiek társadalmi presztízsének állandó kétségbevonása, értelmiségüknek a közéletből való kiszorítása permanens nemzeti sérelem forrása volt. Az erdélyi románok a dualista rend elleni tiltakozásul már 1869-től paszszivitásba vonultak. Az aktivista románok egvideig megpróbáltak közvetíteni a kormány és az erdélyi románok között, ez a kísérletük azonban hajótörést szenvedett. 1887-ben a korábbi két irányzat egyesül, és ezzel a passzivitás egy emberöltőre az egész magyarországi román politika irányvonalává válik. Programjuk sarkpontja Erdély autonómiájának követelése volt, ami idővel automatikusan elavult. A passzivitás sem tükrözte a román polgárság egészének elképzelését, mint azt a Tribuna (1884) c. lap2 0 körül csoportosulok tevékenysége mutatja, akik főként a dinasztia segítségével kívánták nemzeti céljaikat nyílt politikai harcban elérni. Amikor azonban ösztönzésükre elkészült a régóta vajúdó2 1 Memorandum,2 2 ez ugyanarra a sorsra jut, mint a Supplex Libellus Valachorum óta valamennyi Bécsbe küldött román panaszirat. A ^sikertelenség következtében beállt válságból a magyar bíróság is segített kilábolni: a külföldön is terjesztett irat értelmi szerzőit perbefogta, lehetővé téve az ügynek a Román Nemzeti Párt számára erkölcsileg kedvező lezárását.2 3 A századforduló után a megerősödő bankokra támaszkodva, a párt felhagy a passzivitással, valójában elejti a tarthatatlannak bizonyult autonómia követelését, s helyébe beveszi az általános választójog, szociálpolitika, a románság nemzeti egyénisége elismerésének követelését. 1903-ban Hunyadban egy pótválasztáson országgyűlési képviselővé választják Vlád Aurélt, mint az első aktivista nemzeti politikust. Ezzel a románok újra bekapcsolódnak a parlamenti életbe. ' A román polgárság párt ja tevékenységében mindig a magyar kormányok magatartásához alkalmazkodott. Ez a politika pillanatnyi megalkuvások sorozatát jelentette. A Balkán-háborúk alatt nyilvánvalóvá vált, hogy jogaik jelentős bővülését csak a nagyhatalmak közötti erőviszonyok megváltozása hozhatja. Románia nemzetközi súlya a Balkán-háborúkban megnövekedett, s ezzel együtt nőtt az erdélyi románság politikai jelentősége is. A dualizmus megváltoztatására irányuló bécsi törekvések már korábban is támogatókra találtak az erdélyi románok között is. Ferenc Ferdinánd trónörökös tervezgetése egybevágott a Román Nemzeti Párt (a továbbiakban RNP) egyes politikusainak elképzelésével, hisz ez utóbbiak egy Romániát is magábafoglaló Grossösterreichben — Erdély mellett — az ókirálvság feletti politikai hegemóniát is megszerezni vélhették. Mindehhez azonban ki kellett várni a kedvező bel- és külpolitikai helyzetet. Ezért nevezte Goga a RNP vezetőit „az európai konstellációk asztronómusainak".24 Ferenc Ferdinánd halálával s a világháború kitörésével a terv egyelőre 3. sz., továbbá A nemzetiségi kérdés az imperializmus korában. Ld. I. Tóth Zoltán: Magyarok és románok. Bpest. 1966, 448—481. 1. 20 A Ti'ibunára ld. Bíró Sándor : A Tribuna és a magyarországi román közvélemény. Kolozsvár. 1942, 98 1. és I. Slavici: Lumea prin care am trecut. Bucuresti. 1930, 107. 1. 21 loan Georgescu: loan Ratiu. Sibiu. 1928. 57. 1. 22 Ld. Vasile Netea: Istoria Memorandului. Bucuresti. 1947. 482 1. 23 V. Liveanu : 1918. Din istoria luptelor revolutionäre dinRomînia. Bucuresti. 1960. 660 — 661. 1. Netea: i. m. 161 — 401. 1. 24 Liveanu: i. m. 62. 1. Ennek az irányzatnak volt az ideológiai megfogalmazója a Replika-per egykori szereplője, Aurel С. Popovici. Lásd: Die Vereinigten Staaten von
