Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
! AZ ERDÉLYI ROMÁK POLGÁRSÁG SZEREPÉRŐL 1918 ŐSZÉN 307 lők 7,4%-a, a jegyzők 20,8%-a volt román) és másrészt a divatos urambátyám rendszerben karriert hajszoló dzsentrikre, akik ellenségesen viseltetnek nemzetiségi tisztviselőtársaikkal szemben, hisz „a dzsentri előtt a nemzetiségi egyenlő a nullával". A román értelmiség nem találja meg a helyét a magyar társadalomban. „Mit keresnénk mi, dicső ős nélküliek és rangtalanok olvan társadalomban, ahol a kurtanemesnél, biztosítóhivatalnoknál kezdődik a nagyságos cím" — fakad ki egy elfogulatlan kortárs.1 6 Az állami hivataloktól nagyrészt elszigetelt, az emelkedés lehetőségétől megfosztott értelmiség kénytelen a szabadfoglalkozásokból megélni, s mivel így nem függ szorosan a magyar burzsoázia hatalmi gépezetétől, érdekei sem kötik a „magyar államegységhez", elidegenedik az államtól, s ami talán mégis odafűzi: a tradíció, az előző nemzedéktől átöröklött dinasztiahűség, saját erejének csekély volta. A Habsburg Monarchiát a századforduló nemzedéke is realitásnak fogadta el, célként annak gyökeres vagy mérsékeltebb reformját tekintette. Van bizonyíték arra is főként utólagos - , hogy éltek vágyak egy összromán állam megteremtésére; erről azonban a világháborúig konkrét politikai elgondolás nem alakult ki. Az erdélyi román polgárság részéről nyílt irredenta programok nem fogalmazódtak meg, s ilyenekhez a román kormány odaát sem nyújtott politikai támogatást. A két nagyhatalom közé ékelt Románia állami függetlensége föláldozása nélkül nem juthatott jelentős területgyarapodáshoz. Minden románok által is lakott terület egyesítését csak a Monarchia és a cári Oroszország egyidejű összeomlása hozhatta meg. Erre azonban 1917 előtt senki sem számíthatott. A más nemzetiségűekkel szemben mintegy zárt nemzeti társadalmak szembenállásának idején egyetlen „nyitott" osztály van, amelyben a nemzeti különbségek elhalványulnak, s egymásra találnak az ország különféle nyelveket beszélő, de egysorsú elemei: a munkásosztály. Száma a tágabb értelemben vett Erdélyben meghaladta a negyed milliót. A háborút megelőzően ez a munkásság igen tarka nemzetiségi megoszlást mutatott, de a magyar munkásság volt túlsúlyban.17 A munkásosztály, amelynek pártja ideológiai problémákkal küszködve ugyan, de megpróbálta tömöríteni a nemzetiségieket is,1 8 a háború kitörése előtt nemcsak az egyetlen szervezett haladó erőt, hanem egyben a magyarországi — tegyük hozzá, hogy bizonyos fokig a monarchiai — népek közötti reális összekötő kapcsot jelentette. A román középosztály politikai útkeresése A kiegyezéskori állam nemzetiségpolitikai rendszere eléggé ismeretes történetírásunkban.1 9 Ismeretes, hogy a nem-magyar népeket egyenjogúságukban sértő iskolatörvények, a magyarosító politika frázis-hazafisága, a nem-16 Moldován Gergely: Magyarok, románok (A nemzetiségi ügy kritikája). Kolozsvár. 1894, 69. 1. 17 Erdélyben az iparral, közlekedéssel és kereskedelemmel, hitelügylettel foglalkozó személyek száma 489 000; ebből 54,6% magyar, 27,1% román ós 14,4% német. A kitermelőiparban a román munkásság relatív többségben volt (47,7%). Les négociations de la paix hongroise. I. köt. 185. 1. 18 Erre lásd I. Cicalä: Aspecte din activitatea sectiei romíné a Partidului socialdemocrat din Ungaria in primul deceniu al secolului al XX-lea. Studii si materiale de istorie modernä. I. (Bucuresti) 1957, 369—390. 1. 19 Ld. I. Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. Századok, 1956,
