Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
306 SZÁSZ ZOLTÁX kultúra a bázisa a hazai román társadalom vezérkarát szolgáltató, a századfordulón formálódó román középosztálynak. A magyarországi román polgárság a jobbágyfelszabadítás után megteremtődött nemzeti földbirtokon kifejlődő bankburzsoázia körül tömörült. A történelem nehéz körülményeket teremtett fejlődése számára. A román társadalomnak, amely a polgári átalakulásból a dualizmus rendszere következtében a „rosszabbik felet" kapta, a feudalizmusból örökölt egyes intézmények (egyház, egyházi iskolák, határőrvidékek, kereskedőtársulatok) keretében kellett kitermelnie nemzeti burzsoáziáját, amely nyomokban 1848 ban is létezett, de még sokáig nem vált jelentőssé. A bankburzsoázia kialakulása volt a román társadalom teljessé válásának egyik legfontosabb mozzanata; ez jelentette a minőségileg új, tudatos és képzett, többé kevésbé következetesen harcos polgárságot. Ez a kis csoport — a századfordulón a román bankok által eltartott kb. 500 család11 — lett idővel a csonka társadalmú magyarországi románság „középosztály" vagy néha „intelligencia" néven ismert rétegeinek irány- és jellegadójává. Kikből állott a „középosztály" ? Lényegében a félezernél több középbirtokosból, az 1914-ben ezret meghaladó banktisztviselőkből, mintegy 40 000-es hivatalnok-pap-tanítórétegből, párezres ügyvéd-orvos-újságíró és más szabadfoglalkozásúból, végül ide kapcsolódott néhányszáz gazdagparaszt is. A ,,középosztály"-ból a legnehezebb helyzetben a tisztviselők és tanítók voltak, hiszen az iskolákat például állandóan fürkészte a túlságosan szigorú állam tekintete, az államsegélyezés pedig a politikai természetű beavatkozások egész sorát tette lehetővé, ugyanakkor, amikor a román iskolák egyrészének oktatási színvonala éppen attól az államsegélytől függött, melynek összege 1914-ben 1 784 683 К volt.12 Részben az állami beavatkozás, részben azonban az iskolahálózat modernizálása következtében a román elemi iskolák száma is 1893 és 1914 között számottevően csökkent.1 3 A tanítók mellett a görögkatolikus és a görögkeleti egyház papjai — mint a dualizmuskori magyar állam és társadalom szerves tényezői — szintén részesülhettek államsegélyben, amelynek a két egyházra jutó összege 1918-ban közel 13 millió К volt.14 Persze ez a nem lebecsülendő állami támogatás távolról sem volt elegendő a románság kulturális szükségleteinek kielégítéséhez. Az analfabétizmus a románok között 1880 után gyors iramban csökkent,1 5 de nagyon kevés román tanult a közép- és főiskolákon, s írástudóik száma 1911-ben is csak 11%-kal volt magasabb a romániainál. A román értelmiség, papjaival, tanítóival, a tulajdonképpeni román középosztály túlnyomó többségében közvetlenül népi-, paraszti származású volt. A nacionalizmus virágzása idején maga is nemzeti alapon elkülönül. Erdélyben ráadásul a lassan százados ellenségeskedés, a számos vallásfelekezet, a túltengő nemesi gőg önmagában is megannyi akadálya volt még a közeledési szándéknak is. A hivatalnoki kar nemzeti alapon szintén szétválik egyrészt a meglehetősen korlátozott számú román tisztviselő gárdára (Erdélyben az állami tisztviselők 5,4%-a, a megyei és városi tisztvise-11 Revista Economicä, 1899. 1. sz. 12 2170 községi és egyházi iskolából 1480-at érintett. Les négociations de la paix hongroise. III/A. 272—273. 1. 13 Les négociations de la paix hongroise. I. köt. 179., 240 — 241. 1. 13 Uo. III/A. 276 — 277., 281. 1. 15 Uo. 180. 1.
