Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
! AZ ERDÉLYI ROMÁK POLGÁRSÁG SZEREPÉRŐL 1918 ŐSZÉN 305 az 5 holdnál kevesebb földtulajdonnal rendelkező parasztság 71,6%-át,4 együttvéve a mezőgazdasággal foglalkozók 64,9%-át románok alkották, addig az általános gazdasági pályákon a román értelmiségnek mindössze 6,6%-a, az állami kinevezéstől vagy megerősítéstől függő munkahelyeken — jobbára a közigazgatásban — csujián 24,5%-a kapott helyet.5 A statisztikai adatok különösen kedvezőtlen képet adnak akkor, ha az erdélyi románokat önmagukban vizsgáljuk. Ekkor ugyanis kitűnik, hogy a román népesség 86,3%-a földműveléssel, körülbelül 8%-a iparral foglalkozott, és mindössze 1,4%-a volt értelmiségi, mely utóbbi az erdélyi intelligenciának mintegy 20%-át képezte, ráadásul ez is jórészt egyháziakból tevődött össze. Erdély ipari népességéből (munkás, tisztviselő stb.) 1914-ben kb. 27,1% (132 672) volt román.6 A történeti Magyarország gyors ipari fejlődése ellenére Erdély gazdasági és társadalmi viszonyait tehát továbbra is az agrárstruktúra határozta meg. A nagy- és középbirtok zöme (kb. 64%-a) magyar, 28%-a román volt. Utóbbiból azonban mindössze 3 tucat haladta meg az 1000 holdat.7 Erdély gazdasági életében a román agrárstruktúra kiegészítő részeként nem jelentéktelen szerepet játszottak a román bankok. 1914-ben 156 román bank, takarékpénztár és földhitelintézet 36 672 214 К alaptőkével és 13 185 353 К tartaléktőkével rendelkezett.8 Egészében szembetűnő, hogy a román tőke alig érdekelt az iparban, viszont jelentős súllyal (21,0%) szerepel a hitelügyletben. A legnagyobb román jíénzintézet, az 1871-ben alapított „Albina" ezen i belül 23%-ot bírt, és valamilyen formában minden román pénzintézetet ellenőrzött. A viszonylag fejletlen, még fiatal román hitelszervezet elsősorban a mezőgazdaság felé fordult, mivel itt volt a legnagyobb a hitelszükség, s aránylag a legkönnyebb a vetélytársak elleni küzdelem. Ezek az intézetek kölcsönzés mellett parcellázással, ritkábban gabona- és marhakereskedelemmel is foglalkoztak.9 A század első évtizedében ezeknek a megerősödő bankoknak a segítségével múlta felül a magyar gazdagparaszti birtokot a román. A tulajdonváltozás, pontosan nem ellenőrizhető számítások szerint 1908—1913 átlagában évi 35 000 holdat tehetett ki.1 0 így azután az 50 és 100 hold közötti birtokkategóriában a románok 47,4%-ban, a magyarok 40,8%-ban részesedtek, míg a románság zömét továbbra is szegényparasztok tették ki. Az erdélyi románság élete tehát döntő részben a tipikusan kisparaszti kultúra keretei között zajlott. Ez a kisparaszti földművelő-állattenyésztő 4Uo. 185. 1. 5 Uo. 183. 1. 6 Uo. 183, 185. 1. — Az egyes nemzetiségi társadalmak struktúráját ismerteti a statisztikai adatoknak az eddigi történeti irodalomtól eltérő, szakszerű elemzése alapján KatusL(ászló): Über die wirtschaftlichen und gesellschaftlichen Grundlagen der Nationalitätenfrage in Ungarn vor dem ersten Weltkrieg. Ld. Die nationale Frage in der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1900—1918. (Red. von P. Hanák). Bpest. 1966, 149—216. 1. 7 Les négociations de la paix Hongroise. I. köt. 181. 1., Az agrárstruktúra elemzését ld. még Kolossá T. tanulmányában: Die Agrarfrage in der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1900-1918. Bukarest. 1966. 152 — 168. 1. 8 N. N. Petra: Bäncile románesti din Ardeal si Banat. Sibiu. 1936, melléklet. 9 A bankok szerepére ld. Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére (1902—1904). Századok, 1966, 1. sz. 118—137. 1. 10 Bethlen István: A magvar birtokpolitika feladatai Erdélyben. Bpest. 1913. 15. 1. — Katus: i. m. 182. 1.
