Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
288 GYIMESI SAN DO К tott rendtartás folytán, vagy az 1547-ben fejedelmi székhellyé váló, de ugyanakkor bíráskodási jogát elveszítő és szervezetileg a falvakhoz hasonló Weimar.34 Azok a városok pedig, amelyek többé-kebésbé megőrizték függetlenségüket, mint a német Reichsstadt-ok, vagy a németalföldi úgynevezett „jó" városok, exkluzív, tanács-patrícius által kormányzott képletekké lettek, klikkek és monopóliumok oligarchikus uralmi rendszerével és bezárkózó, megmerevedő céhekkel.3 5 A városoknak a közép- és újkor határán végbemenő hanyatlását különbözőképpen magyarázták. A kontinensre vonatkozóan a világkereskedelem súlypont jainak a felfedezések és a török kereskedelmi zár következtében végbement áthelyeződését szokás leginkább felhozni indokul. Németországgal kapcsolatban pedig még a 30 éves háború pusztításaira hivatkoznak elsősorban, amely nemcsak a lakosságban és anyagiakban okozott óriási pusztulást, Erfurt lélekszáma például egyharmaddal, vagyona felével csökkent,3 ® - hanem a régi kereskedelmi összeköttetések szétrombolásával is.3 7 Szerepel az okok között továbbá, hogy míg a szomszédos népek nacionalizmusa és a nemzeti piacok kialakulása elzárkózásra vezetett, addig Németországban a birodalmi gazdaságpolitikának a territoriális széttagolódás következtében fennálló hiánya nem tette lehetővé a városok gazdasági virágzását.3 8 Ezek az okok azonban, ha szerepüket főleg egyes esetekben nem is lehet tagadni, önmagukban nem képesek megmagyarázni a városok hanyatlásának európai jelenségét. Egyrészt területileg korlátozottabbak, mint maga a hanyatlási folyamat, amely a 30 éves háborútól megkímélt, s a felfedezések által keltett új gazdasági erővonalakban éppen kedvezményezett helyzetet elfoglaló Németalföldre és Angliára is kiterjedt.39 Sőt legelőször — már a XV- XVI. században — éppen e területeken kezdődött, hogy fokozatos időbeli eltolódással terjedjen tovább, és a XVIII. század elején az orosz városokat is elérje.40 Másrészt a felhozott okok egy része mint például a nemzeti piacok megjelenése és a merkantilizmus maga is kísérőjelensége volt egy nagyobb horderejű folyamatnak; egy új gazdasági formáció bontakozásának. Sokkal mélyebben fekvő általánosabb okokról volt itt tehát szó, s közelebb járt a lényeghez R. Jahn, amikor a 30 éves háborút szerencsésen túlélő Essen piacainak elvesztését amely a város híres fegyverkészítő iparának, s ezzel magának Essennek a hanyatlását okozta , azzal kapcsolta össze, hogy a fő megrendelő, a brandenburgi fejedelem fegyvermanufaktúrákat rendezett be. Mindenütt — írja , ahol az abszolút fejedelmek úgy látták, hogy az önmagát túlélt kézműipari rendszer hatalmasan megnövekedő szükségleteiket nem képes fedezni, kíméletlenül elfordulnak tőle és az új 34 R. Till: Geschichte der Wiener Stadtverwaltung in den letzten zweihundert Jahren. Wien. 1957. 18. 1. 35 M. Weber: i. m. 529. 1.; H. Mottek: Wirtschaftsgeschichte Deutschlands. Berlin. 1964. I. köt. 255 — 256. 1. 36 H. Schräders Die Stadt Erfurt in ihren wirtschaftlichen und sozialen Verhältnissen nach Beendingung des 30jährigen Krieges. Erfurt. 1921. 129. 1. 37 Deutsches Städtebuch, I. köt. 358. 1. 38 IF. Franche: Die Volkszahl deutscher Städte am Ende des 18. und Anfang des 19. Jahhunderts. Zeitschrift des Preussischen Statistischen Landesamts, 1922 (62) 102. 1. 39 E. Baasch : Holländische Wirtschaftsgeschichte. Jena. 1927, 24. 1.; Wittman T.: Németalföld aranykora. Bpest. 1965, 315. 1.; tí. M. Trevelyan: i. m. II. köt. 491. 1.; Engels: Anglia helyzete. Marx —Engels Művei, I. köt. Bpest. 1957. 558. 1. 40 Az orosz városok lélekszámában a XVIII. század elején visszaesés figyelhető meg. Világtörténet, V. köt. Bpest. 1964. 369. 1.
