Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
AZ EURÓPAI VÁROSOK A KAPITALIZMUS KÜSZÖBÉX 289 vállalkozási formát, a manufaktúra-rendszert részesítik előnyben. „Az új hatalmi állam a városállamot észrevétlenül fosztja meg trónjától, elavult termelési formájától való elfordulása által."4 1 Ha az abszolutizmus szerepét el is túlozza Jahn, azt helyesen látja meg, hogy Essen fejlődésének megtorpanása, több más városhoz hasonlóan, az ipari termelésben beállott változással függött össze. E változás pedig nem volt más, mint a kapitalista termelés elemeinek megjelenése az iparűzés feudális, rendi formái mellett. Maguknak a kereskedelmi útvonalaknak a változása mögött is egy mélyebb folyamat, a régi típusú távolsági kereskedelmet felváltó, modern típusú tömegcikk-kereskedelem kialakulása húzódott meg.42 Ahol ezek megtörténtek, ott a középkor fénypontját jelentő szuverén városok jelentősége gyorsan csökkent.4 3 Oly általános érvényű volt ez, hogy még a kereskedelemre alapozott németalföldi városok XVII. századi visszaesése sem kizárólag az angol verseny következtében ment végbe, hanem a kontinens ipari termelésének alakulásával függött össze.4 4 A kapitalizmus térhódítása, mint láttuk, szükségképpen együttjárt a városi szerepkörök megváltozásával. Az átalakult vagy újonnan keletkezett funkciók kapcsolódhattak régi városokhoz, de kifejleszthettek újakat is. Űj városok keletkezése végbemehetett a régiek mellett, azok érintetlenül hagyásával, egyszerűen bővítve a városhálózatot a növekvő igényeknek megfelelően. E pusztán mennyiségi változáson kívül eltolódás mehetett végbe magában a városhálózatban is, aminek során volt városok falvakká süllyedtek, volt falvak pedig városokká emelkedtek, a városi szerepkörök telephelyeinek megváltozása, folytán. A régi városoknak a feudalizmus végén megfigyelhető hanyatlása ezzel függött össze, s ez egyúttal a városhálózatban is jelentős eltolódásokat okozott. Ezekben a változásokban az egyes funkciócsoportok szerepe nem egyforma. Az adminisztratív szerepkörök általában csak ott kerülték el a régi városokat, ahol — mint például a német Reichsstadt-ok esetében — az abszolutista államhatalomnak nem sikerült azokat befolyása alá vonni, vagy ahol a politikai határok változása azt szükségessé tette. Emellett ezek a funkciók kevés hajlandóságot mutatnak a vándorlásra. A régi centrumok mellett felnövő s azokat túlszárnyaló városok általában csak kis mértékben vették át a hivatali funkciókat.45 Ezért ahol az iparfejlődés viszonylag alacsony szintje, a túlnyomóan agrárjelleg s egyéb tényezők miatt a városfejlődést elsősorban a szorosabb értelemben vett központi szerepkörök befolyásolták, ott általában konzerválódott a régi városszerkezet. Ennek szemléltetésére Alsó-Szászországból állnak rendelkezésünkre egy egész tartományra kiterjedő adatok. Köpper három időmetszetben 1400, 1800 és az 1930-as évek összeállította azoknak a helyeknek a jegyzékét, amelyek centrális funkcióval rendelkeztek.46 Az ő táblázatai alapján végzett számításaink a következő eredményeket adták- a 780 település közül sohasem volt semmiféle központi szerepköre 35-nek, azaz 4,48%-nak. Középkori funkcióit elveszítette a XVIII. század végére 159, 41 R. Jahn: Essener Geschichte. Die geschichtliche Entwicklung im Raum der Großstadt Essen. Essen. 1967. 28. 1. " Pach Zs. P.: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV —XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. Századok, 1968. 865. és к. I. 43 Marx: A tőke, I. köt. Marx —Engels Művei, 23. köt. Bpest. 1967, 670. 1. 44 Vö.: Wittman T.: i. m. 315 -316. 1. 45 E. Neef: i. m. 9. 1. 46 R. Klöpper: i. m. 57. 1.
