Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

KRÓNIKA 259 ,,nem intézményesülhet megfelelő történelmi műveltség nélkül, nem építheti távlatosan a jövőt, ha nem rendezi el tudatában — társadalmi méretekben — a múltját". A hozzászóló egyetértett a bevezető előadásban megfogalmazott koncepcióval, így elsősorban a társadalom- és kultúrtörténet súlyának további növelésével, az általános iskolai tanterv továbbfejlesztésével, az életkori sajátosságok fokozott figyelembe vételével. Véleménye szerint az általános iskolai tananyag túlságosan elvont és fogalmi, nem szeretteti meg igazán a történelmet a diákokkal. Benczédi László hangsúlyozta, hogy a szomszéd népek történelmének a jelenleginél részletesebb és főleg mélyebb ismerete feltétlenül szükséges a jövő nemzedékek számára, hiszen kedvező történeti adottságokkal rendelkezünk „egy példásan internacionalista szellemű történetszemlélet, történelmi műveltség megalapozására". A hozzászóló megítélése szerint a reform tankönyvek nagyot léptek előre a történeti fejlődés törvényszerű menetének felvázolásában, az egyetemes történeti szemlélet megszilárdításában. Ennek ellenére a magyar történelem és az egyetemes történelem tanítása között még gyenge a közvetítő láncszem, a környező népek történetének tanítása. Arra kell tehát törekedni, hogy a szellemi és tudományos életben már az őt megillető helyet elfoglaló „közép-keleteurópai szemlélet"-et minél gyorsabban eljuttassuk az iskolai történeti műveltségbe, mivel ez elkerülhetetlen korszükséglet, amely növekvő helyet követel magának a most felnövekvő nemzedékek történeti műveltségében. Paár Pál, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója hozzászólásában a szakközépiskola művelődési anyagát vizsgálta. A szakmai képzést folytató iskoláknak korszerű szakmai műveltséget kell adniok, de ugyanakkor az általános műveltség köréből is nyújtaniuk kell mindazt az ismeretet és készséget, amely szükséges a tanulók személyiségének sokoldalú és harmonikus fejlesztéséhez. A történelem komplex jellege révén központi szerepet kap az általános műveltség megalapozásában, de a jelenlegi tananyag és követelmény-rendszer a heti 2 órában folyó tanítás során ezt csak bizonyos határok között teszi lehetővé. Az eddigi tapasztalatok — állapította meg a hozzászóló — jelzik a hatékony munkát gátló belső feszültségeket. A célok és lehetőségek ütközése nem teszi lehetővé a szilárd tényismereten nyugvó marxista történetszemlélet kialakítását. Mivel az óraszám emelésére nincsen lehetőség, ezért a tananyag további válogatásával, belső arányainak javításával kellene optimálisabb eredmény elérésére törekedni. A megoldás keresése érdekében Paár Pál megfontolásra ajánlotta, hogy a szakjellegű iskolákban — fenntartva a koronkénti koncentrikusan bővülő törzsanyagot, — helyet kaphatna „a történelmi mozgást ugyanúgy tükröző, de az anyagi és szellemi kultúra egységét jobban demonstráló ismeretanyag is, amely a termelőerők általános fejlődésének koronkénti tárgyalását az adott szakma konkrét történeti vonatkozásaival együtt tenné lehetővé". Petrik János szakfelügyelő (Budapest) hozzászólása a történelemtanítás mindennapi gyakorlatának oldaláról kapcsolódott a témakör megvitatásához. Felhívta a tanárok figyelmét arra, hogy az egyes tanulók is különféleképpen, más-más feltételekkel, eltérő körülmények között, változó érzelmi-hangulati viszonyok alapján vesznek részt a tanítás céljainak megvalósításában — ez pedig a módszerek differenciálódásának, variálásának irányába ösztönzi a tanárokat. Több felmérésre hivatkozva kifejtette, hogy a tanulókat érdekli a történelem; a szakközépiskolákban is kedvelik, szeretik, csak nem úgy tanulják, mint azokat a tárgyakat, amelyek életpályájuk szempontjából mint szaktárgyak fontosak. Porcsalmy János szakfelügyelő (Debrecen) a történelem tantárgyon belüli művészeti nevelés kérdéseit fejtegette. Csatlakozva a bevezető előadásban felvetett elgondoláshoz, maga is azon nézetének adott hangot, miszerint az általános iskolai korosztályhoz közelebb áll a történelemnek olyan jellegű feldolgozása, amelyben „a társadalom- és a kultúrhistória a domináns elem". A tanulókat életkori sajátosságaiknak megfelelően 17*