Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

260 KRÓNIKA jobban érdekelne az, hogy hogyan éltek az emberek a különböző korokban, s milyen kulturális emlékeket hagytak a későbbi korok társadalmára. Befejezésül a hozzászóló a maximaiizmus csökkentése érdekében az I. osztályos törtónelemtankönyv, illetve irodalomtörténeti olvasókönyv szerkesztési problémáival foglalkozott. Szebenyi Péter, az Országos Pedagógiai Intézet adjunktusa hozzászólásában azzal a kérdéssel foglalkozott: milyen viszonyt kell kialakítani az oktatásban a történelmi jelenségek és a társadalmi törvényszerűségek tanítása között. Először végig tekintett a kérdés vázlatos fejlődésmenetén: szólt a szovjet tapasztalatokról és a magyar marxista történelemmetodika problémáiról. A problématörténeti áttekintés eredményeként leszögezte, hogy a korszerű történelmi műveltség kialakításának alapját képező iskolai tananyagnak olyan történeti szintézisnek kell lennie, amely „mintegy jelenvalóvá teszi a történelmi múltat ós ez úton is megragadhatóvá a történelmi jelenségekben rejlő társadalmi törvényszerűségeket". Szarka József, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója oktatáspolitikai nézőpontból vette vizsgálat alá a napirenden levő témát. Kifejtette, hogy napjainkban általános nevelóspolitikai felfogás „a műveltség lényegének több tényezős szemlélete, az ismeretek mellett a készségek, képességek, a beállítódás szerepe, a személyiség komplex fejlesztésének igénye". A marxista pedagógia nem közömbös az ismeretanyag iránt, de az előbb említett törekvés jegyében került ,,a kritika pergőtüzébe az enciklopédizmus, tehát a funkciótlan adatismeret, tényanyagtudás, az ismereti réteg monopóliuma". A hozzászóló véleménye szerint nincs szükség mindenre, — ami a történelem tankönyvekben található — ahhoz, hogy „a gyerek a történelmi folyamat lényegét, s ezen folyamatot alakító lényeges tényezők összefüggéseit megértse, átlássa, elsajátítsa". Ezért javasolta az ismeretek körének kevésbé tradicionális kezelését; az események „térbeli változásainak adatai helyett" az azokat kiváltó anyagi és szellemi indítékokat kellene feltárni. Befejezésül felhívta a figyelmet az alapozó képzésre, a történelmi műveltség megalapozásának fontosságára. A felkért hozzászólások elhangzása után kibontakozó vitában felszólaltak Waczulik Margit gyak. iskolai vezető tanár, Abelovszky János tanár, Glatz Ferenc, a Történettudományi Intézet munkatársa ós Elekes Lajos egyetemi tanár. A hozzászólásokban, s a vitában felmerült kérdésekre Szabolcs Ottó válaszolt, majd a tanácskozás első napja az elnöklő Vass Henrik zárszavával ért véget. A vándorgyűlés második napján az elnökségben helyet foglaltak Mód Aladár egyetemi tanár és Ránki György, az MTA Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese. Ránki György megnyitó szavai után Elekes Lajos egyetemi tanár „Az egyetemi történészszakképzés és a korszerű műveltség problémái" címmel tartott előadásának bevezető szavaiban utalt arra a tényre, hogy korunkban nő a műveltségszintek emelésének társadalmi jelentősége, mivel bizonyos összefüggés figyelhető meg a nemzetgazdaság fejlődése és a műveltségszintek emelkedése között. Az ún. „általános" műveltségszint, a közműveltség és a szakképzettség egymástól elválasztása helytelen felfogás; a marxizmus— leninizmus eszmei bázisán kialakított művelődéspolitikai koncepció szerint „a kettő kölcsönösen feltételezi, kiegészíti egymást, hat és visszahat a másik fejlődésére, bár ebben a kölcsönhatásban . . . kétségkívül a közműveltségi bázis fejlesztése az alapvető". A továbbiakban Elekes Lajos nyomatékosan elutasította mindazokat az elképzeléseket, amelyek a korszerű műveltség „lényegi ismérveit technicista módon torzítják vagy prakticista módon szűkítik". Megítélése szerint a korszerűség követelményeit csak „a kor világtörténelmi jellegének, ismérveinek és a bennük kifejeződő fejlődési tendenciáknak, az ezekből keletkező társadalmi szükségleteknek igen sokoldalú, beható elemzése és összes kölcsönkapcsolataik alapos mérlegelése" alapján lehetséges meghatározni. Előadása következő részében Elekes professzor a közműveltség korszerűségének