Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

258 KRÓNIKA Az előadás következő része korszakunk természettudományos, technikai fellendülését, művelődését vázolta, amelynek következtében a technikailag erősen fejlett tőkés országok jelentős részében a korszerű műveltség tartalmában a humán műveltség visszaszorult a reál- és technikai műveltség javára. E szemlélettel — amely a közvetlen hasznosíthatót tekinti a legfőbb értéknek — szoros kapcsolatban áll a közösség érdekeit semmibe vevő kispolgári individualizmus, az ifjúság cinizmusa. Ezzel a tendenciával szemben éppen a szocialista országokban bontakozik ki egy „humanista" művelődéspolitika. Szabolcs Ottó utalt a Szovjetunióban hozott 1968. évi párthatározatra, amely a sokoldalúan fejlett kommunista embert állítva a középpontba, sürgette a társadalomtudományok befolyásának növelését; — mindez arra mutat, hogy századunk utolsó harmadában szükséges a természet- és társadalomtudományi művelődés egészségesebb szintézisének megvalósítása. Az előadó ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a korszerű műveltség e két csoportján belül helytfoglaló tudományok közül a matematika, illetve a történelem különleges szerepet tölt be az iskolai alkalmazás s a műveltségi készség kialakításában. Minden életjelenség fejlődésében, mozgásában, változásban látásának készség-alapját a történelemszemlélet nyújtja; a történelem ismerete a legnagyobb mértékben hozzájárul a dialektikus logikai készség, a dialektikus gondolkodó képesség kialakításához. „Tehát a történelemre különlegesen fontos feladat hárul a marxista— leninista világszemléletű, sokoldalúan művelt személyiség kiformálásában, a korszerűen művelt ember tudati összességében." Az előadás második része a korszerű történelmi műveltség iskolai vonatkozásaival foglalkozva hangsúlyozta, hogy az iskolareform értelmében mindkét iskolatípusban a kronológiai teljességre törekedve az egész emberi történelem folyamatának fő vonásait tanítjuk, mivel csakis a történelmi fejlődés egészének megismerése alakíthatja ki a marxista—leninista történetszemléletet. Ez indokolja a történelem kétszeri végigtanitását az iskolában. A magyarországi történelemtanítás koncentrikus felépítése praktikus és pszichológiai okokból egyaránt következett, de elsősorban „a történelemnek, mint olyannak a belső lényegéből, s a tanulók életkori-pszichikai sajátosságaiból következő adottsága" vezetett a két koncentrikus kör kialakítására. Az iskolai történelemtanítás tartalmának tematikájával foglalkozva az előadó kitért a történelem tantárggyá szervezésének kérdéseire, meghatározó tényezőire, majd hangsúlyozta, hogy az iskolareform irányelveinek hatására az iskolai történelem tananyag belső ágazati arányai eltolódtak, s a történelem az iskolában komplex tantárggyá vált. E vonatkozásban szükséges lenne a történelem komplex összetételének továbbfejlesztése; így növelni kellene a társadalomtörténet súlyát, s meg kellene mutatni a tanulóknak: hogyan éltek az emberek a különböző korokban a világ különböző részein. Befejezésül Szabolcs Ottó rámutatott arra, hogy a reform végrehajtásakor az illetékesek éltek a differenciálódás egyik lehetőségével, a tananyag mélységében való megkülönböztetésével. „A másik lehetőség még előttünk áll; a tananyag összetevői, tartalmi jellege szerinti megkülönböztetése." így felvetette, hogy a 10—14 éves korosztály logikai készségeinek lehetőségeihez nem állana-e közelebb a történelemnek egy olyan feldolgozása, melyben a társadalom és kultúrhistória a döntő tényező, s talán ez a felépítés eredményesebb eszköz lehetne a történelmi készségek megalapozási folyamatában. Benczédi László, a MTA Történettudományi Intézete munkatársa hozzászólásában egyetértve az előadásban kifejtettekkel, aláhúzottan emelte ki, hogy művelődéspolitikánknak nem lehet célja a fejlett tőkés országok nevelési és műveltségi struktúrájának másolása, „nem mondhatunk le az emberi személyiség mindenoldalú formálásáról". Utalt arra a körülményre, hogy egy társadalom történelmi műveltségének színvonala, minősége, eszmeisége évtizedekre, hosszú történeti korszakokra szól; s egy társadalom