Századok – 1972

Folyóiratszemle - Csubarjan; A. O.: A szovjet történettudomány az SzKP XXIII. kongresszusa után 254/I

254 FOLYÓIRATSZEMLE 254 А. О. Csubarjan : A szovjet történettudomány az SzKP XXIII. kongresszusa után A szovjet történészek vezető folyóirata а XXIV. kongresszus előestéjón publikálta ezt a tanulmányt, amely a szovjet történettudomány 1966—1970 közötti fejlődését foglalja össze. Bevezetőjében felsorol néhány tényezőt, amelyek előre lendítették а XXIII. kongresszus után a történetírást. A kongresszus útmutatásai mellett a nagy jubileumokat (Október 50. évfordulója, Lenin centenárium) említi. Ezek alkalmából számos jelentős kollektív vállalkozás és monográfia látott napvilágot. Jelentősnek tekinthető az SzKP KB határozata a társadalomtudományok fejlesztéséről, de megemlíti a szerző a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozását is és természetesen а XIII. Nemzetközi történészkongresszust. Fontos jellemzőként említi, hogy az 1950-es évek vége óta tartó élénkülés és színvonalemelkedés tovább folytatódott. A publikált, feltárt és feldolgozott óriási anyagmennyiség alapján ós a feldolgozás színvonalának emelése érdekében is szükségessé vált történelemelméleti és különösen módszertani kérdések tisztázása. A szovjet marxista történettudomány belső fejlődése mellett a tendenciózus antimarxista burzsoá történeti koncepciók elleni küzdelem is ebbe az irányba hatott. Csubarjan felsorolja, milyen elméleti kérdésekben veszik fel a szovjet történettudomány művelői az eszmei harcot a téves vagy rosszindulatú polgári állásfoglalások képviselőivel, s az eredmények, pozitívumok mellett néhány fogyatékosságra is rámutat. Ilyen pl. elméleti téren, hogy a társadalomtörténet bonyolult dialektikáját nem minden esetben sikerül objektíven feltárni és megérteni. Módszertani vonatkozásban pedig a számítógépek alkalmazása terén móg mindig észlelhető elmaradást említi. A bevezető megállapítások után az egyes fontosabb kutatási területek eredményeit és a megoldandó feladatokat veszi sorra. Mind mennyiségi, mind elméleti szempontból óriásit lépett előre a közelmúltban az Októberi forradalom történetének elemzése. Még az eddig háttérben maradt kérdések — a szovjetek problematikája, a kispolgári és a burzsoá pártok szerepe, sorsa — kutatása is jelentősen előre haladt. Továbbra sem kielégítő azonban az 1905—1917 közötti orosz politikai élet egyes szféráinak kutatása. (Elsősorban az eszer, mensevik, kadet irányzatok helyzetének alakulása van kevéssé feltárva.) Az 1917—1920 közötti időszak kérdései közül a hadikommunizmust említi a szerző, mint olyant, amelynek fő vonalait Lenin alapján tisztázták, de sok részlete még homályban van, s ez történelmi helyének pontos meghatározását is nehezíti. Kielégítőnek ítéli a szovjet korszakra vonatkozó gazdaság- ÓS társadalomtörténeti kutatásokat, különösen a munkásosztály ós a parasztság fejlődésének feltárását. A kulturális forradalom menetének elemzéséről viszont az a véleménye, hogy megállapításai mögött nincs mindig elegendő bizonyító anyag. Egyetemes történeti kutatási területekről szólva először a nemzetközi munkásmozgalom legújabbkori történetét említi. Míg a Komintern története egyre objektívebb megvilágítást nyer a szovjet történészek publikációiban, addig az egész nemzetközi munkásmozgalom fejlődésmenetének pontos megragadását nehezíti az a körülmény, hogy a II. Internacionálé, a nemzetközi szociáldemokrácia két világháború közötti ós második világháború utáni története eddig kevés kutatót vonzott. A fejlett kapitalista országok legújabbkori történetének vizsgálata is egyenetlenségeket mutat. Egyes időszakok, egyes területek (különösen az 1917 előtti, az 1917—24 közötti időszak, s elsősorban a külpolitikai összefüggések) jól kimunkáltak, ugyanakkor elég sok ezen a téren még az ún. „fehér folt". A nemzetközi kapcsolatok történetének kutatása az utóbbi öt évben is dinamikusan fejlődött. Nagyban segítette ezt az 1957 óta tartó dokumentumpublikáció