Századok – 1972

Folyóiratszemle - Stepanov; Andrej Ivanovic: A szovjet–német viszont 1928–1932 között diplomáciai okmányok fényében 251/I

FOLYÓIRATSZEMLE 251 Julien hosszan szólott a korszak francia kommunistáiról, akikkel Moszkvában találkozott. Loriot és Vaillant-Couturier mellett ekkor ott volt A. Morizet, B. Souvarine, A. Rosmer. Ugyanitt vitába bocsátkoztak az egész nemzetközi mozgalmat foglalkoztató kérdésekről, a szakszervezetek helyéről, a „kétésfelesekről", mindezekben—már az előzetes beszélgetésekben — Radek, Lozovszkij, Kollontáj is részt vett. Majd a kongresszus munkájáról jegyzett fel benyomásokat, Buharin és C. Zetkin beszámolójáról, Dzerzsinszkij és Trockij személyéről, sőt már ekkor Trockij és Zinovjev nyilvánvalóan személyes ellenszenvéről, miközben magát a vita tárgyát, a szakszervezetek helyzetét, a koncepciókat is néhány szóval felvázolja. Ugyanígy kitér egy másik vitatott kérdésre, az állambiztonsági szervek és az igazságügyminisztérium meg pártellenőrzés összefüggéseire, majd újra gazdasági kérdések, problémák következnek, s nem utolsósorban a kulturális élet jelenségei, a „proletkult", s még szélesebben a kulturális életről néhány futó megjegyzés. (Le Mouvement Social 1970. jan.—márc. sz. 5—21. I.) J. Andrej Ivanovií Stepanov: A szovjet —német viszony 1928—1932 között diplomáciai okmányok fényében A Szovjetunió Külügyminisztériuma mellett működő, a diplomáciai dokumentumok kiadására alakult bizottság folytatja a szovjet állam külpolitikáját megvilágító dokumentumok közlését. Eddig 15 kötet látott napvilágot. A sorozat XI—XV. köteteiben található mintegy 200 dokumentum fényt vet a Szovjetunió és a Weimari Köztársaság kapcsolataira az 1928—1932 közti kritikus időszakban. A szovjet külpolitika alapelve ebben az időszakban is a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése volt. Ez teremthette meg a legjobb feltételeket a szocializmus építéséhez. Ennek a politikának keretében fejlődtek a szovjet—német kapcsolatok is. Az 1928-ban Németországgal megkötött gazdasági egyezmény továbbfejlesztette a gazdasági együttműködést. Az 1927/28. gazdasági évben a két ország közti kölcsönös áruforgalom meghaladta a 434 millió rubelt az előző év 330 millió rubel forgalmával szemben. A szovjet kormány kész volt a kapcsolatok elmélyítésére és kiszélesítésére. Ennek azonban útjában álltak a német külpolitikának az angol intervenciós politikától és a belső reakciótól is szított szovjetellenes tendenciái. 1929 elején rontották a szovjet—német viszonyt az orosz fehérgárdisták és német állampolgárok által hamisított „Komintern-dokumentumok", köztük a hírhedt Zinovjev-levél. Ennek ellenére a Szovjetunió új áruhitel-egyezményről kezdett tárgyalást Németországgal. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy számukra a legfontosabb a baráti Német' országgal való együttműködés. A Szovjetunió semmiképpen sem akarja kihagyni Németországot a nagyszabású szovjet megrendelésekből. A német fél következetlen magatartása miatt azonban ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre. Ennek ellenére a két ország kereskedelmi forgalma 1929-ben is tovább emelkedett. A Németországba irányuló szovjet kivitel 12%-kai növekedett és elérte a 208 millió rubelt. Ez az egész szovjet export 24%-át jelentette. Németország 22,5%-kal (188,5 millió rubel) részesült a szovjet importban. A kulturális kapcsolatok is tovább fejlődtek. A két ország jóviszonyát zavaró negatív jelenségeket azonban ebben az időben sem sikerült kiküszöbölni, a német fél hibájából. A monopolburzsoázia 1930-ban világszerte kibontakozó szovjetellenes kampányából a német burzsoázia is kivette részét. Különösen megerősödött a Komintern-ellenes hajsza; a Kominternt Németország belügyeibe való beavatkozással vádolták. A szovjet fél ezzel szemben nyugodt öntudattal mutathatott rá arra, hogy a Szovjetunió a szov-