Századok – 1972

Folyóiratszemle - Stepanov; Andrej Ivanovic: A szovjet–német viszont 1928–1932 között diplomáciai okmányok fényében 251/I

252 FOLYÓIRATSZEMLE 252 jet—német kapcsolatok egész időszakában semmi olyat nem tett, amit a német érdekekre káros lépésnek lehetne minősíteni. Nyilatkozattételre szólította fel a német kormányt: korábbi barátságos politikáját kívánja-e folytatni a Szovjetunió irányában, vagy pedig változtatni kíván politikáján? 1930 második felében némiképp javult a szovjet—német viszony. Ebben része volt a két kormány képviselői moszkvai tárgyalásainak 1930 derekán. A német gazdasági körök érdeklődése is fokozódott a Szovjetunió iránt. Egy új hitel-egyezmény terve is fölmerült. Curtius német külügyminiszter hitet tett a birodalmi gyűlés színe előtt a rapalloi politika folytatása mellett. A Szovjetunió 1 milliárd rubel értékű gabona- és nyersanyagszállítást ajánlott fel Németországnak; cserében ipari megrendeléseket ígért. 1931-ben az eddigieknél is bonyolultabb viszonyok közt fejlődtek a szovjet— német kapcsolatok. Erősödött a monopolburzsoázia egy részének és a junkereknek szovjetellenes irányzata: ezt azonban még ellensúlyozta a gazdasági érdek. 1931 januárjában fontos tárgyalásokra került sor a szovjet gazdasági vezetők és a német ipar „kapitányai" közt hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény megkötéséről és az áruforgalom nagyarányú bővítéséről. Ebben az esztendőben fontos régebbi egyezményeket is megújítottak, így az 1926. évi berlini semlegességi és barátsági egyezményt és az 1929. évi döntőbírósági egyezményt. A kereskedelmi forgalom 1931-ben 540 millió rubelre nőtt az előző évi 456 millióval szemben. 1932-ben a szovjet—német kapcsolatokban a mindkét fél számára hasznos együttműködés elemei mellett már az ellentétes tendencia jelei is mutatkoztak. Ez utóbbi a fasiszta veszély növekedésével volt összefüggésben. Mindamellett a szovjet—német kereskedelmi forgalom 1932-ben tetőződött 504,4 millió márka értékben. A német gépgyártásnak kereken egyharmada a Szovjetunióba irányult. A rapalloi egyezmény tízesztendős évfordulóján, 1932. április 16-án M. M. Litvinov szovjet külügyminiszter megelégedéssel nyugtázta és a békés együttműködés szép példájaként jellemezte a szovjet— német kapcsolatokat. A gazdasági válságban vergődő Németországnak is érdekében állott a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok további fenntartása. Ez az előző évben megkötött német—szovjet kiviteli jegyzőkönyv jóváhagyásában és a Szovjetuniónak biztosítandó hitelről szóló egyezmény aláírásában is megmutatkozott. 1932-ben a szovjet—német diplomáciai tárgyalások fő témája a Németországba irányuló szovjet kivitel fokozása volt a szovjet kereskedelemben mutatkozó passzív egyenleg megszüntetésére. A német agrárprotekcionizmus azonban keresztezte a szovjet szándékokat. A Szovjetunió részesedése Németország külkereskedelmében csökkenni kezdett. 1932 első negyedében már csak 5,1% volt a korábbi évnegyed 7,5%-ával szemben. Ennek következtében a Szovjetunió is kényszerítve volt a Németországnak szóló megrendelések csökkentésére. 1932 januárjától az év novemberéig felénél is kevesebbre csökkentek a Szovjetunió megrendelései az előző évhez viszonyítva. A bel- és külpolitikában mutatkozó fasizálódás, a német rendőrség által foganatosított szovjetellenes akciók, Németország fegyverkezése, agresszív politikája, a moszkvai német követség elleni ellenforradalmár merényletet követő hisztérikus szovjetellenes kampány tovább rontották a kapcsolatokat. A szovjet külügyi aktakiadvány XI—XV. kötetei a szovjet—német kapcsolatok egy jelentős szakaszának megvilágításával cáfolhatatlan bizonyítékát nyújtják annak, hogy „. . . a harcos kommunista- és szovjetellenesség nem szolgálhatja a különböző társadalmi rendszerű államok béke- és békés koegzisztencia-politikáját" (1477. 1.). (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1970. 11. szám 1470—1477. I.) В. В.