Századok – 1972
Folyóiratszemle - Le Goff; J.: Koldulórendek és urbanizáció a középkori Franciaországban 226/I
FOLYÓT RATSZEMLE 227 ill. az összes települést, melyben ilyen kolostor volt. Ezeket térképre kell vinni, jelezve a koldulórendi kolostorok fejlődését is (alapítás, eltűnés, elköltözés). Több kutatási probléma vetődik fel. Tisztázandó, hogy mely rendeket lehet koldulórendeknek tekinteni, és hogy minden koldulórend jól kapcsolatba hozható-e a városi jelenséggel. A koldulórendek megtelepülésénél és ennek társadalmi interpretációjánál nagy figyelemmel kell lenni a helyi tényezők szerepére (világi és szerzetesi papság, laikus hatalom magatartása), a koldulórendek topográfiai politikájára, a város és a városkörnyék és a koldulórendek összefüggésére, a koldulórendek és a városi kultúra kölcsönhatásaira. Végül a kutatásnak általános és összehasonlító jellegű célkitűzései is vannak: mennyire igazolható Franciaországon kívül a koldulórendek és a városi jelenség közti összefüggés. Ennek a nagyarányú kutatásnak egyes problémáiról ír Le Goff 1970-es tanulmányában. Az első részben azt elemzi, hogy a koldulórendek, ill. ezek vezetői tudatában voltak-e megtelepülésük és apostolkodásuk városi orientációjának. A XIII—XIV. században ugyanis a koldulórendek ellenállhatatlanul a városok felé vonzódtak. Ennek a folyamatnak a tetőpontja 1270 körül figyelhető meg. — Erről a legérdekesebb tanúság egy Szt. Bonaventurának tulajdonított mű (Determinationes quaestionum circa reguiam fratrum minorum). A szerző a minorita testvérek városba telepedésének három fő okát sorolja fel: 1. az emberek épülése végett (propter aedificationem hominum); 2. táplálék szükségessége miatt (propter indigentiam victualium); 3. biztonság miatt (propter tuitionem). A mű szembeállítja a minoriták szükségleteit a hagyományos szerzetesekéivel, akik birtokaikból élnek, és a nagyon kevéssel megelégedő remeték igényeivel. — A domonkosoknál szintén találkozunk hasonló művel; egy 1264—63 közt írt könyvben (De eruditione Praedicatorum) a rend főmagistere kifejti azokat az okokat, melyek a várost oly kedvezővé teszik a domonkos testvérek apostolkodása számára. A főok, hogy a prédikáció mennyiségi szempontból sokkal nagyobb hatású a városokban, hiszen ott a népességszám nagyobb, mint egyebütt. De minőségi szempontból is fontosabb a városokban prédikálni, mert a városok lakossága bűnösebb. Ezenkívül a városokon keresztül a vidékre is lehet hatni, mert a vidék a várost utánozza. — Mindez azt bizonyítja, hogy a XIII. századtól a koldulórendek vezetői nemcsak tudatában vannak rendjeik városi jellegének, hanem ebből még pasztorális politikát is csinálnak. A XV. század elején, új koldulórendi kolostorok alapítási igényeivel kapcsolatosan megtelepülési szempontként jelentkezik a városok népességszáma, struktúrája is. így pl. mikor XIII. Benedek pápa engedélyezi domonkos kolostor alapítását Guérande-ban, 1404-ben, a következő alapítási szempontok érvényesülnek: Guérande és a legközelebbi koldulórendi kolostorral bíró város (Nantes) közti távolság eléggé nagy (14 mérföld); a vidék demográfiai sűrűsége, termékenysége, kereskedelmi tevékenysége megfelelő; a helység lakosságának száma fölötte van a szükséges minimumnak. — Ilyen típusú meggondolások ugyan már a XIII. században is befolyásolták közvetve vagy közvetlenül a koldulórendi kolostorok alapítását, de ezek csak később, a XV. század elejére válnak igazán tudatossá. — Ezek a jelenségek ugyanakkor szoros összefüggésben vannak a középkori Franciaország urbanizációjának két nagy hullámával is: az első hullámban, mely a XIII. században éri el tetőpontját, létrejön a városok lazább hálózata, majd a második hullámban, mely kisebb mértékű az előzőnél, a XV. században a már korábban kialakult hálózat kitöltődik. A következő részben Le Goff azt tárgyalja, hogy miért olyan jelentős a középkori francia urbanizáció vizsgálatánál a koldulórendek városi megtelepülése mint kritérium. A középkorban igen nehéz meghatározni, hogy melyek a város valódi jellegzetességei. 15*
