Századok – 1972

Folyóiratszemle - Le Goff; J.: Koldulórendek és urbanizáció a középkori Franciaországban 226/I

226 FOLYÓIRATSZEMLE a teutonok (németek) közé tartoznak a szászok is. De a regnum Teutonicorumot csak a XI. század közepén említik az Altaichi Évkönyvek. 1080-ban találkozunk a patria Teutonicorum kifejezéssel. Összehasonlítva a francia és német nemzeti érzés fejlődését, Werner azt állapítja meg, hogy Németországban a nemzeti érzés kialakulása (Walter von der Vogelweide költeményei !) későbbi a közös népnév kialakulásánál. Franciaországban viszont a frankok erős nemzeti érzése már előbb létezett, mint ahogy az egységes királyság létrejött. A frank hagyományok Franciaországban szívósan továbbéltek. Ennek oka pl. az, hogy a Szajna és a Maas közti Francia mindig központi terület maradt. A meroving hagyományokkal való kapcsolat soha nem szakadt meg e nyugati területeken. Összefoglalásul a szerző megkülönböztetést tesz ún. régi típusú, koraközépkori nemzetek és a későbbi, nagyobb, több népből, másodlagosan keletkezett nemzetek közt, mint pl. a német. Bár a francia nemzet is végső soron ilyen összetett, másodlagos keletkezésű nép, de ki kell emelni esetében a frank hagyományokhoz való szoros kapcsolódás jelentőségót a nemzeti érzés kialakulásában. Hivatkozik E. Ewig spoletói előadására 1957-ben (Frühmittelalterliche Nationen — Koraközépkori nemzetek), mely azt bizonyította, hogy a VII. századtól kezdve a Loire-tól északra a lakosság franknak tekintette magát, szemben a Loire-tól délre lakó Romanival, majd Aquitanivtú. A közös népnév mellett nagy szerepet játszott a közös — trójai — eredet legendájának kitalálása is. Ezek a fikciók Werner szerint igen nagy jelentőségűek a nemzeti érzés megszületése szempontjából. Ugyanakkor Ewig tanulmánya azt is bizonyítja számára, hogy a régi típusú, koraközépkori nemzetek (népek) sem elemi egységek, törzsek már, hanem összetett, differenciált eredetű egységek. (Revue Historique. 1970. 496. 285—304. l.) Во. E. J. Le Go]]: Koldulórendek és urbanizáció a középkori Franciaországban A párizsi École Pratique des Hautes Études VI. szekciója célul tűzte ki Franciaország kultúrtörténetének felderítését. Ezen belül nagy szerep jut a franciaországi urbanizáció vizsgálatának. A középkori francia urbanizáció új szempontok szerinti kutatási programját 1968-ban tették közzé az Annales-ban (J. Le Goff: Apostolat mendiant et fait urbain dans la France médiévale: l'implantation des ordres mendiants — Programmequestionnaire pour une enquête [Koldulórendi apostolkodás és városi jelenség a középkori Franciaországban: a koldulórendek megtelepülése — Kutatási program-kérdőív]. Annales, 1968, 2, 335a — 52. 1.). Nehézséget jelentett annak a kritériumnak a megtalálása, melynek — természetesen nem kizárólagos — segítségével a középkori Franciaország urbanizációja a legeredményesebben kutatható. Egy olyan érzékeny jelenséget kellett keresni, melynek létezése egybeesett a városi jelenséggel mennyiségileg és minőségileg egyaránt. A kutatók ezt a jelenséget a koldulórendek megtelepülésében vélték fellelni. A kutatás két munkahipotézisen alapul: 1. A középkori Franciaország városi térképe és a koldulórendek térképe egyezik, azaz a) nincs koldulórendi kolostor városi településen kívül; Ъ) nincs város koldulórendi kolostor nélkül; 2. Kapcsolat van a városok demográfiai és társadalmi struktúrája és a koldulórendi kolostorok városon belüli elhelyezkedése között. A kutatási program szerint a földrajzi keret a mai Franciaország területe, az időhatárok 1200—1550. Az adattárba fel kell venni az összes koldulórendi kolostort,