Századok – 1972
Történeti irodalom - Schwob; Ute Monika: Kulturelle Beziehungen zwischen Nürnberg und den Deutschen im Südosten im 14. bis 16. Jahrhundert (Ism. Kurcz Ágnes) 211/I
174 TÖRTÉNETI IRODALOM 213 Nagyszebenben; legtöbbjük még a régi skolasztikus műveltséget képviseli; prédikációk, egyházjogi művek mellett Koberger németnyelvű bibliáját is terjesztette Erdélyben. Másrészt magyarországi szerzők teológiai iratait nyomtatták ki Nürnbergben: Temesvári Pelbárt beszédeit s az esztergomi missalét. Érdekes fejezetben tárgyalja a szerző a brassói és a nürnbergi iskola közös vonásait, a nürnbergi gimnázium mintájára, a melanchtoni „humanitas christiana" igényével létrehozott Schola Coronensis-t ós a Heyden Sebaldféle „Leges Scholasticae" átvételét. Ez s még több más érintkezési pont a nürnbergi kultúrával arra mutat, hogy Honter ismerős lehetett Nürnbergben személyesen is. Honter nemcsak átveszi a nürnbergi verses latinnyelvű iskolai szabályokat, hanem meg is toldja humanista szellemű előírásokkal. Heyden Sebald „Formulae puerilium colloquiorum"-át is használták Brassóban. A szerző részletesen foglalkozik a nürnbergi kartográfusok és kozmográfusok „Délkelet-Európát" ábrázoló műveivel. Szorgalmasan összegyűjtött adatai közt csupán másodkézből idézi a Cristoph Zell Európa-térképeiről szóló híradást. A budapesti Egyetemi Könyvtárban azonban található egy ilyen 1536-os nyomtatvány (Canon oder Auslegung diser gegenwertigen Mappen, Europa genant . . .), a korábbi könyvészeti irodalom úgy látszik nem idézte. Igen érdekes magyarellenes, protestáns beállítottsága miatt. (Vö. Horváth, Lóránt: Ungarn betreffende alte deutsche Drucke der Budapester Universitätsbibliothek. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei IV. 1968, 217. 1.) A legnevesebb kartográfusok: Augustin Hirschvogel, Mathes Zündt rajzolták Magyarország térképeit. A legelterjedtebb azonban Hartmann Schede! világkrónikája volt a XV. század végén. A szerző részletesen idéz Schedel művéből, megállapítva, hogy Schedel számára nem volt különösebben érdekes: németek vagy magyarok éltek-e Erdélyben vagy a magyarországi városokban. Mi inkább azon csodálkozunk, hogy a szerző ezen csodálkozik. A történetírás tárgyalása során megállapítást nyer, hogy a középkori hagyományokhoz csatlakozó nürnbergi historiográfia csak az uralkodók politikai történetére figyelt, egy-egy esemény kiemelésére szorítkozott. Magyarország leírásán kívül történetével is foglalkozott Levin Hulsius, az egyetlen, aki a bányavárosokban élő németekről is megemlékezik Chronologia Pannoniae című munkájában. Érdekes műveket ismertet a szerző a memoárirodalomban és az útleírások között. Fontosabbak azonban s már az újkorra jellemzők az első nürnbergi „újságok", röplapok, pamfletek, melyek a tárgyalt terület politikai, gazdasági, társadalmi, vallási és kulturális életében beállott aktuális változásokról tudósítanak. Nem véletlenül nevezte Luther Nürnberget Németország szemének és fülének: a tanácsnak jól működő hivatalos hírszolgálata volt. Megismerkedünk az egyes „tudósítókkal" is. A politikai, törökellenes irodalomban, beszédekben ugyancsak a protestáns világkép dominál. Sok irat foglalkozott Szigetvár ostromával, de a töröktől függőségbe került Erdély életével is. Történeti énekek és drámák is születtek Nürnbergben — az egyik szerző Hans Sachs —, melyek a magyar múltból vették anyagukat. Városok, várostromok, csaták képeit, uralkodók portréját metszették fába e könyvek illusztrációjaként Erhard Schön, Niklas Stör, Johann Sibmacher ós társai. Végül a könyvnyomtatásról szóló fejezetben sorolja fel a szerző a nyomdászokat, tárgyalja a könyvkereskedői kapcsolatokat, a nürnbergi nyomtatványok terjesztését. A sok apró adat közt itt is elvész az a német kutatókat bizonyára érdeklő összkép, melyet Fitz József új könyvéből a magyar olvasó már ismer: 1480-tól 1525-ig 111 németországi kiadványról tudunk, mely a magyar kultúra ügyét szolgálta. A velencei 47 kiadványt csak Hagenau kis nyomdája szárnyalta túl, utána Strassburg következett 15, majd Nürnberg 10 nyomtatvánnyal. U. M. Schwöb könyve igen használható kézikönyv, rengeteg adatot gyűjt össze, hosszasan ismerteti az érdekesebb magyarországi vonatkozású híradásokat, leírásokat.
