Századok – 1972
Történeti irodalom - Schwob; Ute Monika: Kulturelle Beziehungen zwischen Nürnberg und den Deutschen im Südosten im 14. bis 16. Jahrhundert (Ism. Kurcz Ágnes) 211/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 211 sein kívüleső személyes és dologi érintkezéseket világítja meg. Röviden, de összefoglaló igénnyel kitér a kereskedelemre, bányászatra, kézműiparra, művészetre és a szellemi közösségekre, udvari szolgálatra, utazásokra s a családi kapcsolatokra. A szerző Nürnberg ós polgársága kialakulásából, valamint abból, hogy a hatalom kevés patríciuscsalád kezében összpontosult, következteti, hogy a városban a távolsági kereskedelmet űző vezetőréteg érdekeinek megfelelően fejlődött ki a magasszintű kézműipar. Nürnberg kereskedelmi közvetítő szerepében és műiparában látja a „szabad birodalmi város" és a kelet-európai németek közti összeköttetések kiindulópontját. A Magyarországra és Erdélybe vezető két legfontosabb kereskedelmi útvonal Bécsen ill. Krakkón át futott. A XV. századtól kezdve, mikor az eredetileg keletre irányuló kereskedelem elé akadályok gördültek, a nürnbergi kereskedők számára a délkeleteurópai országok átvonulási területből piaccá léptek elő: posztót és kész fémárut hoztak ide, szarvasmarhát ós fémet vittek ki innen. A szerző sorra veszi a nürnbergi kereskedőket, akik részt vettek a Magyarországgal és Erdéllyel folytatott kereskedelemben. Adatok már a XIV. századból vannak: az itáliai fűszerrel kereskedő Ebner-család egyik ága később meg is telepedett Magyarországon. A továbbiakban a szerző, aki igen nagy németnyelvű irodalomra támaszkodik, noha a teljesség igényével írja e fejezetet, csak egy-két nevet említ meg a pozsonyiaknak hitelező nürnbergi posztókereskedők közül, holott Kováts Ferencnek a magyar arany világtörténeti jelentőségével foglalkozó 1922-es tanulmányában pontos név- és áruhitelösszeállítást talált volna. Pedig nyilván nem lenne közömbös a német kutatás számára az, hogy 1403 és 1459 között Nürnberg bonyolította le a legnagyobb forgalmat. Sajnos így nem ismeri Kovátsnak az aranyexporttal s a délnémet városoknak ebből magyarázható gazdasági fellendülésével kapcsolatos nézetét sem. A kereskedelmi privilégiumok tárgyalásakor sem esik elég súly a bécsi árumegállítás kiküszöbölésére irányuló cseh és magyar kereskedelmi szerződésekre, pedig Nürnberg jelentősége a többi délnémet város közt így még jobban kiemelkedett volna. A nürnbergi kereskedők magyarországi, elsősorban budai megtelepedésének folyamatával, a magyarországi és az erdélyi Hallerekkel elsősorban Kubinyi András ill. Gündisch Gusztáv tanulmányai alapján foglalkozik. Más családokról is részletesen szól, melyeknek tagjai egy időben éltek Budán és Nürnbergben. A posztókereskedelemnél alaposabban és tájékozottabban ismerteti a fémkereskedelmet és a bányászati vállalkozást: a felsőmagyarországi róztermelésben már a XIV. századi Stromerek is érdekeltek voltak, de különösen a XV. század második felében lett ez nürnbergi kereskedők számára csábító terület. A Fuggerek besztercebányai faktorai közt pl. több nürnbergi akad. Viszont a XVI. századi törökellenes háborúkban nürnbergi tűzfegyverek ropogtak, de az olcsó, nürnbergi fém háztartási edények, evőeszközök is elárasztották a hazai piacot. Röviden a magyar szarvasmarha-export jelentőségére is kitér a szerző. A nürnbergi kézműipar fejlődését elősegítette a város idegenbarát gazdaságpolitikája. Nagykiterjedésű exportpiaca miatt elegendő munkát tudott biztosítani, s így sok német mesterembert vonzott cseh-, morva-, magyarországi ós erdélyi területről, például a Dürer-családot. Ugyanakkor nürnbergi puskaművesek és ötvösök dolgoztak Magyarország, Csehország és Lengyelország területén, főleg a németlakta városokban. Veit Stoss családjának részletes történetével bizonyítja, hogy jelentős nürnbergi művészek vándoroltak illetve szállítottak e területekre. Természetes, hogy művészetük hatott a helyi művészetre, különösen a XV. század végén s a XVI. században -— pl. a szepességi oltárképekre. Dürer fa- és rézmetszetei, Michael Wohlgemut stílusa hozott létre iskolát a XVI. századi erdélyi festészetben. Lőcsei Pál mestert pedig Veit Stoss műhelye inspirálta, de Veit Stoss fiai is terjesztették a Stoss-iskola technikai-művészeti eredményeit Erdélyben. A kereskedelmi kapcsolatok jól érzékelhetőek, de a tudomány és a szellemi élet területén e századokban a könyvkultúrán kívül csak néhány elszórt adat, kevés tény 14*
