Századok – 1972

Történeti irodalom - Isztorija Ruminii. 1848–1917; 1917–1970 (Ism. Dolmányos István) 176/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 181 Az 1948-at követő évek történetét a társadalom és különösen az ipar mélyreható forradalmi átalakulásaként mutatják be a szerzők. Ezidőtájt kezdődött meg a szocializmus alapvetése. A román ipar minden nehézség ellenére 1948 és 1956 között, főleg pedig 1951 és 1955 között ugrásszerű sikert ért el. Az ipari termelés az 1938. évi színvonalhoz képest 1955-re 2,9-szeresére (1948-hoz képest 3,4-szeresére) emelkedett. Az RKP KB 1949 márciusi teljes ülésének határozata alapján megkezdődött a mezőgazdaság kollektivizálása. Lendületesen haladt előre a kulturális forradalom. Románia rendezte kapcsolatait a Szovjetunióval és a szomszédos népi demokratikus országokkal, és 1949-től kezdve tevékeny részt vett a KGST munkájában. Az 1951-ben megkötött első hosszúlejáratú szovjet—román kereskedelmi egyezmény alapján Románia előnyösen jutott hozzá számos ipari nyersanyaghoz, s ugyanakkor megkezdte különféle gépek és felszerelések exportálását a Szovjetunióba. A népi demokratikus rendszer első éveiben számos súlyos gazdasági és politikai hibát is elkövettek. A nehézipar — egyébként szükséges — fejlesztésének túl gyors iramot diktáltak. A kollektivizálást olyan lendületesen kívánták végrehajtani, amihez nem volt megfelelő gazdasági-műszaki alap. A törvénysértések Romániában is sebeket ütöttek. így pl. 1946-ban Fóris István kivégzése, 1952 márciusában Anna Pauker és Vasile Luca ügye, 1954-ben pedig Lucretiu Päträscanu elítélése. A kötet azonban helyesen hangsúlyozza, hogy nem ezek a negatívumok jellemezték elsősorban e korszakot. Az RKP KB 1953 augusztusi és 1955 decemberi teljes ülésétől megkezdődött a hibák kijavítása és lendületesen folytatódott a szocialista építés. Először főleg a mezőgazdaság és ipar kérdéseivel foglalkozott a pártvezetés : magasabb szintű munkaprogramot dolgozott ki. 1956-ban az SzKP XX. kongresszusa adott újabb ösztönzést a szocialista demokrácia erőteljesebb fejlesztéséhez. Az RKP KB 1956 márciusi ülése üdvözölte a XX. kongresszus határozatait, és megállapította, hogy az ott kifogásolt jelenségek Romániában is megfigyelhetők voltak. Mindazonáltal a román pártvezetésben azidőtájt olyan hivatalos vélemény alakult ki, hogy Romániában a személyi kultusszal összefüggő jelenségek enyhébb alakban érvényesültek, mint más szocialista országokban. (Ezt a véleményt az RKP 1968 áprilisi ülése módosította.) A Szovjetunió ezidőtájt is segítette a román nép építő munkáját és a problémák megoldását. A szovjet kormány 1954-ben saját kezdeményezésére átadta Romániának az addig fennállott vegyesvállalatokban (az ún. szovromokban) birtokolt érdekeltségét. 1956 november—decemberében Moszkvában zajlott le a két ország kormányküldöttségének tanácskozása, amely a kapcsolatok további megjavítását célozta. Már 1956 végén a Szovjetunió több ipari nyersanyagot szállított, mint amennyit az addig érvényben levő egyezmény előírt, az 1956. december 3-i egyezmény értelmében pedig Románia nagy összegű, hosszúlejáratú hitelt kapott. Az RKP KB 1956 decemberi teljes ülése az ipar túlzott központosítása ellen hozott intézkedéseket és szorgalmazta a szocialista demokrácia további fejlesztését. Ugyanakkor az RKP fellépett az olyan irányzatok ellen, amelyek a hibák kijavításának ürügyén az ellenforradalom előtt kívántak utat nyitni. A kötet pozitívan értékeli azokat a román intézkedéseket, amelyek nyomán 1956—1957-ben vereséget szenvedtek a „liberalizáló" tendenciák. Sikerült elkerülni a román politikai és gazdasági élet nagyobb megrázkódtatását. A hatvanas évek legnagyobb horderejű gazdasági sikere a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése volt 1962-ben. Az ipar öles léptekkel fejlődött: termelésének színvonala 1960-hoz képest 1968-ra 2,7-szeresére emelkedett. Noha nehézségek és problémák ekkor is akadtak (túlméretezett mezőgazdasági előirányzatok, az ipari fejlődés bizonyos lelassulása a mezőgazdasági fejlődéshez viszonyítva), a szocialista népgazdaság erősödött.