Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 182 A Román Népköztársaság nemzetközi helyzete a hatvanas években több vonatkozásban javult. Fejlődtek a szovjet—román kapcsolatok, előrehaladt az együttműködés a szomszédos szocialista országokkal. A szocialista országok 1964-re 70%-kai részesedtek Románia külkereskedelmi forgalmából, s ebből mintegy 42% jutott a Szovjetunióra. A kötet a hatvanas évek második fele politikai és gazdasági fejlődésének árnyalt és sokoldalú bemutatásával ós a szocialista Románia tömör művelődéstörténetével zárul. Az ismertetett köteteket méltán minősíthetjük az új- és legújabbkori román történelem igen értékes tudományos kézikönyvének; igen hasznos lenne magyar nyelvű kiadása. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szlavisztikai ós Balkántudományi Intézetétől pedig azt várjuk, hogy a Románia őstörténeti és középkor-történeti köteteit is hamarosan megjelenteti, s így kézbe vehetjük az egész román történelem modem szovjet szintézisét. ( DOLMÁNYOS ISTVÁN MARKSZ — ISZTORIK (Moszkva, Nauka, 1968. 711 1.) MARX MINT TÖRTÉNÉSZ A Marx születésének 150. évfordulójára megjelent reprezentatív kötet, mint előszava is jelzi, nem kívánja a címben megjelölt témát egészében felölelni; ehhez bármilyen vaskos kötet sem volna elég. Csak néhány kérdéscsoportot ragad ki, inkább a kevésbé feltárt problémákat állítja az előtérbe. Az egész anyagot öt nagyobb témakör köré csoportosítja. Az első: a történettudomány helyzete a marxizmus kialakulásának időpontjában. Ennek célja megvilágítani, mi újat hozott Marx a történetírás számára. V. M. Dalin a restauráció korának francia történetíróiról ad képet. Az 1815 után a történetírás iránt megmutatkozó nagy érdeklődés teljesen érthető, hiszen néhány évtized alatt óriási változások zajlottak le. Ezért foglalkoznak sokan történetírással. Elsőnek Thierryt mutatja be, az osztályharc atyját a történetírásban, ahogy Marx nevezte. Saint-Simon tanítványa volt egyideig, bár a mester reá gyakorolt hatása még tisztázatlan. A korábbi történetú'ással szemben a nép történetét akarta megírni. Egyik nagy témája a hódítás szerepe a francia ós az angol történelemben, ezzel próbálta megmagyarázni az osztályok létrejöttét; a másik: a francia kommunák mozgalma a XI—XII. században, amelyet nagy társadalmi forradalomnak tart. Nála is nagyobb hatású volt Guizot, aki történetfilozófiai rendszer alkotására törekedett, a szerinte isteni eredetű törvényszerűségek megmutatására. A politikai történet mellett gazdasági kérdések is érdekelték. Mignet a francia forradalom történetét írta meg, s ebben szögezte le, hogy a dolgok igazgatják az embereket. Nem szereti a jakobinusokat, de elismeri, hogy szükség volt rájuk. A forradalom történetében az osztályok harcát mutatta meg. Mindnyájan a burzsoázia uralmát szolgálták, egészen tudatosan, annak osztályharcát mutatták meg a feudális osztály ellen, eszményük az alkotmányos monarchia. Michelet kritikus volt velük szemben is, a történelem lényegét a harcban látta (az ember és a természet, a szellem és az anyag harca stb.), de felfogásával már visszalépés az előbbiekhez képest. A jakobinus diktatúrát mind ellenezték. Az 1848-as forradalom törést jelentett valamennyiük számára, mert kiderült a harmadik renden belüli osztályharc, amelyet addig nem akartak tudomásul venni. Thierry 1852-ben látta be végleg, hogy egész koncepcióját megcáfolta a történelem, ezért nem is fejezte be a harmadik rend küzdelmeiről szóló munkáját. N. A. Jerofejev az angol történetírást mutatja be az 1830—40-es években. Anglia fejlődéséből következett, hogy a történetírók már a XVIII. század második felétől kezdve